Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 9. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: A Szépművészeti Múzeum klasszikus képtárának új katalógusa

Kerek tizenkét évvel ezelőtt költöztek ki a Nemzeti Múzeum és a Tudományos Akadémia szűk termeiből a Szépművészeti Múzeum gyűjteményei. Annak idején úgy látszott, hogy aligha lehet e hatalmas épületet megtölteni képpel, rajzzal, szoborral, ma már a modern képtár kitelepítését tervezik, annyira szűknek bizonyult a tágasnak vélt helyiség. E hatalmas tempóban végbement gyarapodásnak és a közönség egyre fokozódó érdeklődésének megfelelően a régi képtár katalógusa három kiadásban fogyott el és ez év elején immár a katalógus negyedik kiadása is megjelent. A múzeumi katalógusok többnyire tudományos értékű munkák: útbaigazítanak, adatokkal szolgálnak és a szaktudósok kutatásainál majdnem elkerülhetetlen, nemzetközi érintkezésnek nagyon gyakran hasznos és igen megbecsülendő segédeszközei.

Az új katalógus a múzeum időközi gyarapodásának megfelelően sokkal bővebb, több adatot tartalmaz, mint az előbbi kiadások. Azonkívül új alapra helyezkedve szakítottak a korábbi katalógusokban követett deszkriptív rendszerrel. E helyett minden kép száma alatt ott találjuk a származásra vonatkozó adatokat, tudósok megállapításait. Néhol valóságos dióhéjba szorított vitairatokra, egymásnak szegzett vélemények végső megütközéseire bukkanunk. A katalógus szerkesztője Térey igazgató érdemes munkát végzett mikor e rengeteg adatot a katalógusban felsorakoztatva minden egyes kép hitelességének fokát mérlegre tette. Hogy mennyire módosulnak egy-egy régi festmény mesterének megállapítási adatai, azt az 1906. évi első kiadás és az utolsó kiadás összehasonlító párhuzamos kimutatása beszédesen demonstrálja. Egyebek közt Diatisalvi di Speme (primitív olasz mester) képét korábban Duccio di Buoninsegna(?) nevén jelezték. Sassetta képe Fra Angelico néven szerepelt. Bertucci, Marco Palmezzano nevén, az egyik Raffael Ghirlandaio néven. Illés Rombouts (harlemi iskola) képét az Esterházy-gyűjteményben Verboom néven leltározták. 1906-ban Salomon Rombouts nevén iktatták be a katalógusba. Több tudós megerősítette e szerzőséget. Azonban egy másik tudós (Frimmel) újabban ismét Verboomot véli e kép mesterének. A képek java része, leszámítva a szignált festményeket, hasonló átiratásokon ment keresztül. Az egymással szomszédos és azonos fejlődési menetet mutató egykorú iskolák még a legélesebb szemű szakembert is megtéveszthetik és így nem csoda, hogy több képet, melyet toskánai mesternek tulajdonítanak, azelőtt firenzei mester nevén katalogizálták. Alapjában véve alig lehet éles határvonalat vonni e két iskola között és így a meghatározás e módosítása csupán a szerzőség valószínűségi árnyalatát jelzi. Megtörténik az is, hogy az első meghatározást gyökerestől felforgatja a későbbi vizsgálódások eredménye. Furini (barok olasz piktor) képét azelőtt az angol Romneynek tulajdonították.

A Pálffy gyűjteményt is beleszámítva 262 darabbal gazdagodott megnyitása óta a múzeum klasszikus gyűjteménye. Tudva, hogy ma már mily nehéz a múzeumi színvonalon álló régi képek megszerzése, e gyarapodás határozottan impozáns. Az új szerzeményeket külön is feltünteti a katalógus egészen múlt évi december végéig. Külön-külön csoportosítva: a Pálffy gyűjteményt, a letéteket, a raktárba helyezett képeket is felöleli. E vaskos könyvecske nemcsak a múzeum anyagával ismerteti meg a közönséget, hanem a múzeum tudósainak intenzív munkájáról is tájékoztatja mindazokat, kiket e kitűnő intézmény fejlődése közelebbről érdekel.