Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 8. szám

Kádár Endre: Balalajka

Regény

In memoriam.

A... A... K..., ki 1917. áprilisában az orosz forradalom hírére, sok száz emigráns társával a Zárán Párizsból hazafelé tartott s az elsüllyedt hajóval nyomorultul ottveszett.

*

Életünknek nincs ideje: múltunk és jövőnk annyira benne él jelenünkben.

Íme mi lett abból:

hogy Alexey Szergejevics Koloszoff orosz ezredes, katona, mint mindenki fel ősapjáig, iszákos, káromkodó, eszem-iszom, mahumet ember, olyan, amilyennek fajtáját az orosz regényekből ismerjük, egyszer haragos kedvében hét éves fia előtt megtaposta a legényét,

s hogy volt Rouenban egy lány, egy gyermeklány, egy kiskereskedő lánya, ki mint csitri, idegen diákokkal szeretett ugrálni: oroszokkal, szerbekkel, bolgárokkal, szerette szomorú szláv énekeiket s este, ha a diákok balalajkán játszottak s énekeltek hozzá, a nyitott ablakon kihajtva fejét hallgatta őket, egyszer a varróiskolában így szólt bolondosan elmélázva: “Én egy szlávhoz megyek feleségül" -, s ha egyedül maradt folyton hallotta a balalajka pengését.