Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 6. szám · / · Figyelő
A Szépművészeti Múzeum sorozatos kiállítások keretében számol be az utolsó három-négy esztendő szerzeményeiről. Ezúttal a XIX-XX. századbeli rajzok kerültek bemutatásra. Ha hozzávesszük a korábban bemutatott grafikai műveket, a Székely-kollekciót és a múlt esztendőben bemutatott klasszikus és modern képeket, szobrokat, végül a Kilényi aukció ajándékait és a berlini Kaufmann aukción megszerzett pompás festményt, impozáns méretekben bontakozik ki előttünk a múzeum számbeli és értékbeli gazdagodása. A most kiállított sorozat zöme magyar művészek rajza. Külföldiek közül csupán kiválasztott híres nevek szerepelnek e kiállítás katalógusában. A magyar mestereknél észrevehetőleg a hazai gyűjtemény minél alaposabb kiépítésére törekedett a múzeum vezetősége, míg a külföldieknél megelégedett azzal, hogy nagy mesterek egy-egy reprezentáló és legelső rangú lapjával az esetleges hézagokat kitöltse.
A múlt század eleji magyar lapok túlnyomórészben az egykori miniatűrfestő mesterek vízfestményei. Ma a fotográfiák helyettesítik ezeket az aprólékos gonddal megcsinált rendkívül finom portrékat. A vízfestésnél használt vékony ecset gyenge pamatja nem fut be nagy síkokat, nem követi a fantázia száguldó iramát, széles kezelés, erős hangsúlyozás helyett apró pontok egymás mellé helyezésére, óvatos lassúságra utalja e technika a festőt. Halk átmenetek, szétporló tónusok kötik össze az erőteljesebb színcsomókat. Energikus foltfelrakásról szó sem lehet. A kiállított lapok egykor divatszülte, nem nagy igényű holmik voltak, ma már klasszikus darabok. Nem csupán a múló idő távolsága, hanem nagy részben a bennük érvényre jutó becsületes tudás, finom ízlés fokozta magasra értéküket.
A múlt századvégi és e századeleji magyar piktúra majdnem mindegyik szereplő egyénisége együtt van a modern kollekcióban.
A külföldi sorozat felerészben francia, felerészben pedig német mesterek munkáiból tevődik össze.