Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 5. szám · / · Pikler J. Gyula: Többtermelés, földbirtokpolitika és adórendszer

Pikler J. Gyula: Többtermelés, földbirtokpolitika és adórendszer
II.

De nemcsak radikálisok, nincstelen forradalmárok és hazaáruló felforgatók és nemcsak régi legendák tana, hanem guvernementális és miniszteriális tan ez és tana a legmodernebb közgazdaságtannak és adópolitikának, mint a következő idézetek bizonyítják.

Utaltunk már fentebb magának Wekerlének önkénytelenül vagy tudatosan ezt az irányt jelző fejtegetésére. De végtelen sorozata áll rendelkezésre az ilyen irányú miniszteriális nyilatkozatoknak és célkitűzéseknek minden országból.

Poroszországban a "nagy" pénzügyminiszter Miquel volt az, aki bevitte korszakalkotó törvényeivel az értékadót a német adózási gyakorlatba. Egy parlamenti beszéde szerint: "a földbirtok egészen más alapelvek szerint kezelendő, mint a mozgó tőke és a mozgó vagyon. A föld- (és telek) tulajdon, mint az állam egészének egy része, a társadalom és az állam szociális és politikai fejlődésére nézve egészen más fontossággal bír, mint a mozgó tőke és egyik alapvető hibánk az volt, hogy erre kellő figyelemmel nem voltunk." És egy más helyen: "Beláttuk, hogy azon törvények, amelyek a földre alkalmazhatók, a mozgó tőkére nem alkalmazhatók és most eszerint cselekszik az állam, amely a földnél egészen másképp van érdekelve, mint a mozgó vagyonnál." És a nemrégen lemondott Bethmann-Hollweg kijelentette egy parlamenti beszédében az értékadóról, miszerint: "hiszi és reméli, hogy minden jövő fejlődésnek ez lesz a természetes célja". A porosz Oberverwaltungsgericht egy döntvénye szerint pedig: "a piaci értékadó nem aszerint adóztatja meg a földet, hogy tényleg mennyit termel egyéni okoktól függőleg tulajdonosa rajta, hanem aszerint, mennyit lehet termelni rajta, amit a föld piaci értéke fejez ki, amely ezért tárgya az adónak." A porosz kormány különben, mint Görnandt, az értékadó egyik nyílt és reakciós ellenzője, referálja: "soha semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy a legszilárdabban az értékadó álláspontján áll".

Pitt, a nagy angol államférfi szerint: "adórendszerünk kitűnő eszköz arra, leadóztatni az utolsó rongyot az ember testéről és az utolsó falatot a szája elől, anélkül, hogy a közönség sejtené, hogy az adó szedett le róla mindent. A közönség ilyenkor a drágaságról (hard times) panaszkodik, nem tudva, hogy a drágaságot az adó csinálja." Campbell-Bannermann, angol miniszterelnök szerint: "adórendszerünk valósággal üldöző tarifa a termelésre és valósággal protektiv tarifa a nem-termelésre", amit a mi Kerkapolyink úgy fejez ki, hogy: "evvel az adórendszerrel csak tovább fogjuk legyezni a slendriánt és büntetni az életrevalóságot." És ugyancsak Campbell-Bannermann miniszterelnök szerint: "Feladatunk a földbirtokjogot oly irányba terelni, amely megkönnyíti a munka hozzáférését a földhöz és amely a föld kihasználhatását és kihasználását a lehető legmagasabbra fejleszti. El vagyunk határozva, ezt a reformot keresztülvinni hirtelenkedés nélkül, de habozás nélkül is. Azt javasolva, hogy becsültessék meg a föld értéke függetlenül a tényleges kihasználástól, útját egyengetjük az adózás reformjának egy elkerülhetetlenül szükséges előkészítő lépéssel." Lloyd George, a jelenlegi angol miniszterelnök, akkori pénzügyminiszter szerint: "Nincs kérdés, amelynek megvizsgálása fontosabb volna, nincs kérdés, amely komoly és beható tanulmányozásra érdemesebb volna, mint a földkérdés és nincs kérdés, amelynek megoldása sürgősebb volna. Beteg állapotok azok, amelyekben annyi a kényszerűen munkátlan ember és ahol a munkás nehéz munkájával nem keres meg többet heti 11 shillingnél. Földadórendszerünknek ez a következménye bekergeti a népességet a városokba. Jelenlétük ott nyomást gyakorol a bérekre. A vidék levegőjéből és napsugarából bekergetődtek a városok szűk falai közé és a növekedő földjáradéknak magánkezekbe kerülésével a nemzet elsatnyul. Rettenetes, hogy egy gazdag közületben emberek, akik egész életükön át dolgoztak és termeltek, nyomorban élnek és nyomorban végzik életüket, sőt hogy esetleg egyenesen az éhség öli meg őket. Szükségünk van a természet javainak a kihasználására és ezért meg kell adóztatnunk a föld értékét." Gladstone miniszterelnök szerint: "a legnagyobb mértékben célszerűtlen és igazságtalan politika, hogy a földérték nincs megadóztatva" és Asquith miniszterelnök szerint: "a földjáradék megkülönböztetése már A. Smith, a nemzetgazdaságtan atyja alapvető munkája óta magától értetődő közhelye a nemzetgazdaságtannak. Ha a köz által termelt e jövedelem egy része elvétetik a köz kiadásainak a fedezésére, úgy ez nem bénítja az emberi munkásság semmilyen ágát", és ugyancsak Asquith egy másik helyen: "a kormány a közterhek fedezését oly forrásokban (a földérték megadóztatásában) iparkodik keresni, amelynek igénybevétele nem járt a népesség jólétének az üldözésével, sem a termelő vállalkozás gátlásával, sem a polgárok jogos és egyszerű élvezeteinek a zavarásával. Mutasson valaki ennél jogosabb és célszerűbb eszközt." Asquith szerint továbbá: "az összes fiskális és szociális reformok közt ez az egyetlen, amely a pártkereteket messze túlhaladóan egyetértő jóváhagyásnak és szimpátiának örvend minden oldalon." Rosebery lord szerint: "a county council néhány jelentőségteljes előkészítő lépést tett oly elvek tekintetében, amelyek nem fognak a napirendről lekerülni addig, amíg megoldásra nem találtak, ezek elseje a földértékek megadóztatása." És végül az angol liberális párt programja szerint: "szociálpolitika nem képzelhető földadóreform nélkül, a földadóreform a magva minden szociálpolitikának és ezért a földérték megadóztatásának egy olyan rendszere, amely a birtoklási viszonyokat és a földbirtok megoszlását teljesen érintetlenül hagyja és csak némi kiegyenlítést kíván létesíteni e megoszlás káros következményeinek némi enyhítése által: a közszükségletek fedezésére szolgáló adózási terhek megoszlása tekintetében, csak nagyon mérsékelt és szerény szociális reformnak mondható. A földértékadó szükséges arra, hogy az ország népe az ország terheinek méltányosabb megoszlásához jusson abban az irányban, hogy mindenki megmaradjon termelő munkája eredményének tulajdonában és a föld hozzáférhetővé váljék azoknak, akik a legjobban tudják azt felhasználni."

A "Magyar Gazda"-nak, az O.M.G.E. közlönyének 1848. január 15-i számában (607-608. old.) Török János szerkesztő és titoknok (akit ma bizonyára kiátkoznának ezért a nyilatkozatáért) "A követválasztó polgárokhoz" című cikkében a következő követelményt formulázza: "a földmívelő" - (recte földtulajdonos) - "osztály által viselendő adó egyedül a földre és ne a szorgalomra vettessék. Marhát vagy a termelés gyümölcseit megadóztatni annyit teszen, mint a munkássági ösztönt erőszakkal elnyomni."

Végül, hogy az idézetekkel végezzünk, a teljesen modern Amerikát és a még modernebb Ausztráliát illetőleg csak röviden utalunk a számtalan felhozható idézet helyett arra a két mondásra, amelyekbe ez a tan ott közhellyé kijegecesedett. Az egyik egy amerikai írónak, Enoch Ensley-nek a mondása, amely szerint: minden törvényhozási terem falaira arany betűkkel kellene bevésni azt a figyelmeztetést, hogy: "semmit se adóztassunk meg, amire a köznek szüksége van, de ami szaporodhatik, vagy csökkenhet mennyiségben", ellentétben a földdel, amely értékének megadóztatása folytán nem csökkenhet mennyiségben és ezért nem reagálhat az ilyen adóra másképp, mint fokozott termeléssel. A másik az a vezető jelszóvá vált rövid mondat, amely a legtömörebben fejezi ki a szociális és többtermelési adópolitikának a legfontosabb igazságát és amely szerint: "a földnek az értékét kell megadóztatni és nem a kihasználását" ("tax the value and not the use of the land") és hogy ezt az elvet milyen eredménnyel valósították meg, annak illusztrálására a felhozható számtalan adat helyett csak a Minnesotai adókommisszió hivatalos jelentését idézzük: (Third Biennial Report of the Minnesota Tax Commission, 1912 Chapter XII), amely szerint ezen értékadó eredménye "egyenesen varázslatos volt" (the result was quite magical)".