Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 4. szám · / · Nagy Zoltán: Jelenések

Nagy Zoltán: Jelenések
II. (Babona)

És éjten-éjjel kél a babona.
Az Élet amaz elhagyott völgyében
Bagoly suhan a fák között tova.

Száll nesztelen. És általborzong mélyen.
A feketéllő fák bogán a lomb,
Ijedt bokor suttog a meredélyen.

Fázó kóróktól didereg a domb,
A templom reszket, szél száll az avarban
S halk orgona fojtott sírása dong.

Ki orgonál? Ki énekel a karban,
Melynek most távol zümmögése kél?
Ki nyög, ki sóhajt föl e hangzavarban?

A templom tornyán jajgat most a szél!...
Halljad s reszkess a babona meséjén:
A templom jajgat most, a templom él!

Bent oszlopon, falzúgok örök éjén
Meg nem bánt bűnök mint kőszobrok állnak
S pogány vágyak vad feketemiséjén

Pontifikál, sirván, az Örök Bánat.