Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 4. szám · / · Nagy Zoltán: Jelenések

Nagy Zoltán: Jelenések
I. (A templom)

Mély hallgatásom régi temploma
Éjszín kövekből épült s áll kevélyen.
Madár se jár ott, szél se fú soha.

Az Élet egyik elhagyott völgyében
Takarják vad fák sok konok kövét,
Mérges bokrok közt áll örök sötéten.

Ajtó nincs rajta. Bent örök sötét
(S a lelke ez) mert mind berakta fallal
Az Épitő az ablakok közét.

Láb be nem lép, szem be nem lát. Vad jajjal
Nem ostromolja senki istenét
S nem kérleli itt olvadó sóhajjal.

Fül nem hallja a templomi zenét
És nem szennyezi semmi ember-érzék
A szentély szűz, öröktől zárt terét.

Képek, szobrok nem engedik, hogy nézzék
Lágy színük, mely az árnnyal elvegyül
S takar mindent az örökös sötétség.

Ki az, ki itt a Csendnek hegedül?
Mely Messiásnak jövetelét várják?
Micsoda isten él itt egyedül,

Ki nem tűri, hogy emberek imádják?