Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 3. szám · / · Figyelő
Zsolnay Adolf kavalai konzul mintegy harminc darab Thasos szigetéről való görög és római márványszobrot engedett át
Zsolnay gyűjteménye legnagyobbrészt torzókból áll. A szobrok között úgyszólván egyetlenegy sértetlen darabot sem találunk. Reprezentatív szobormű is kevés közöttük, ami nem is csoda, mert a huszadik században, mikor Görögország, Itália, Kisázsia földje már majdnem teljesen fel van ásva és ami elhordható volt, azt az angolok, franciák már réges-régen elhordták, antik szoborművek gyűjtése szinte kilátástalan feladat.
A gyűjtemény legjelentősebb darabja az 1. számmal jelzett archaikus görög ifjúfej. A hat századdal Krisztus előtt uralkodó jón művészet gondtalansága, a világról való elfeledkezés animális öröme sugárzik le a töredezett márványról. Kidülledt szemgolyók, szűzi frissességgel mosolygó száj, keskeny homlok, primitíven kifaragott hajfürtök. Ugyancsak értékes darab, a 18. számmal lajstromozott Heraklesfej. Több évszázad választja el a fejet a másik szobortöredéktől. Az üde primitívség helyett érett, tudatos művészet tejessége érzik a szakállas férfifej fanyarságában.
A múzeum birtokában levő antik szobrok is majdnem kivétel nélkül nagyon megviselt, összevissza töredezett darabok. Barbár módon, kalapáccsal, ütő és véső szerszámmal széthasított fejek mosolyognak egymásra, a kéz nélkül, fej nélkül előrelendülő törzsek néma lamentációja szinte kísérteties koncertbe zendül.
Egy niobidatorzó (42. szám) nagyszerű előretörését, a mozgás ritmusát, pusztán a ruha redőinek hullámzása, az egymásra hulló leplek feszültsége demonstrálja. A felső test java része, a karok, a fej, az életet, a mozgást kifejező tényezők, ki tudja hol hevernek. A test plasztikai értékelésének, a mozgásnak, a ruhán keresztül való hangsúlyozását mesteri módon értették az ősök. Mintha munkaközben megsejtették volna, hogy a törzsből kilendülő kar, a fej, lesodródik az idők folyamán és így a végtagjaitól megfosztott testnek kell kiárasztania magából az élet lüktető melegét. - Az 51. számú női fejen rendkívül érdekes a csavarulatokban leomló oldalfürtök plasztikai feldolgozása. - A 4. számú (sajnos egészen szétroncsolt) női fejen a formák bronzszerűen összevontak, a felület tükörsimára kidolgozott, a hajat úgyszólván szálanként véste ki e szobor alkotója. Nagystílű mű lehetett. Több anyagból összeállított, festett, parádés szobor, pompázó, messzire ragyogó mestermunka. - Néhány megdöbbentően realisztikus római portrészobron kívül nagyszabású gazdag, terrakotta gyűjtemény értékesnél értékesebb darabjai teszik változatossá e kiállítást, mely ízelítőt ád a hellén és római plasztikai művészet egyes fejlődési fázisainak uralkodó irányairól.