Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 3. szám
Czernin gróf az osztrák delegáció külügyi bizottságában az ő békebeszédje során nyomatékkal hivatkozott rá, hogy teljesen bizonyos a magyar delegáció bizalma felől. Ezt joggal mondhatta azok után, hogy a magyar delegáció nemrég csakugyan bizalmat szavazott volt neki - de feltűnt, hogy egy fél nappal azután mondta, hogy Tisza István grófot, a magyar parlamenti többség vezérét, külön Bécsbe kérette volt fel, kimondottan azért, hogy külpolitikai dolgok felől értekezzék vele. Lehetetlen, hogy tizenkét órával azelőtt, hogy Czernin az ő békebeszédét az osztrák delegáció külügyi bizottságában elmondta, Tisza István grófnak, kivel akkor külügyekről beszélgetett, el ne mondta volna, miket mond majd békebeszédében. S lehetetlen, hogy Czernin gróf, rövid tizenkét órával azután, hogy Tisza gróffal külügyekről beszélgetett, a magyar delegáció bizalmában való bizonyos voltára úgy hivatkozott volna, hogy Tisza István gróf újra s már az osztrák külügyi bizottságban elmondandókat is ismerve, ne biztosította volna őt bizalma felől. Nincs benne kétség: a Czernin gróf békepolitikájának az egész monarchiában, a legszélsőbb pacifistákat is beleértve, nincs erősebb támasztéka, mint a Tisza István gróf bizalma.
Ez bizonyára nagy szerencse Czernin grófra s nem kis szerencse e monarchiára sem, - aminthogy meg kell adni, hogy a kilencvenes évek eleje óta, mióta Tisza István gróf a politika homlokterébe lépett, az éppen akkor beteges ingadozásnak indult osztrák-magyar külpolitikában csak egy állandó pont van, csak egy feltétlen megbízhatóság: az a bizalom, mellyel Tisza István gróf a mindenkori külügyminiszter iránt viseltetik. Ez igen nevezetes s nem csekély államférfiúi áldozat Tisza István grófnál, ki ennyire hű csakis önnönmagához szokott lenni s például a belpolitikában sokkal erősebbek a meggyőződései, semhogy annyit is engedne belőlük, amennyit néha megérne az, hogy egyik vagy másik vezérlő magyarral a haza javára együtt dolgozhasson. Az ember azt hinné, hogy akinek a belpolitikában ilyen határozottak a nézetei s viszont olyan jól látja, mint ő, a belpolitika s a külpolitika szoros összefüggését, az a külpolitikának is inkább irányában lesz következetes, mint abban a külsőségében, hogy a mindenkori külügyminiszter politikáját mindig jónak ítélje. De hát ez a valóság s Tisza István gróf, ki a mostani háború elején s előestéjén mint a hármas-szövetség zászlótartója állt a világ előtt, kinek