Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 2. szám
Mi az, ami még hátra van?
Hisz látod: egyre szelidül szavam.
Rab napjaim halk szókra tanítottak,
S beh mindegy is a szó, ha beissza az orosz sivatag,
Anyám.
Hisz nem volt szabad meghalnom miattad.
Mi az, ami még hátra van?
Várhat, kinek viharban sátra van.
Hadd bújjak meg hát csendesen alattad
Lelkemnek sátra: hogy otthon vár szent türelemmel anyám.
Anyám!
S hogy nem volt szabad meghalnom miattad.
Mi az, ami még hátra van?
Lesz még valaha káromló szavam?
Szitkom? Korbácsom? S életem ki adtad:
Vajh visszaadja-e kebled én lázadó ifju tüzem,
Anyám?
Ha nem volt szabad meghalnom miattad.