Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 2. szám · / · Babits Mihály: Versek
Hegedük hervatag szava, párás virágok
illata, mosolyok szomoru zamata,
szivembe hasztalan vet uj zenét csirátok,
csirázni sziklaként nem hagyja bánata.
Ó milyen bánat ez? Milyen kór? Melly bal átok
fogant meg? Melly adósság szörnyű kamata?
Talált ebet növeltem, játékos barátot,
s gonosz szelindekké nőtt, rámvicsorul foga.
Tán árva magamért, tán az emberiségért,
talán csak semmiért... Ah, értse, aki még ért
valamit, bánatom!... Szók, szók, ti pártütők,
kik hajdan, ami volt érttetlen, megsugátok,
és fegyveré a bút edzé harmóniátok,
mért hagytok így dadogni most a világ előtt?