Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 1. szám · / · Farkas Aladár: Üdvözlet Galíciából
(Életnek titkos, szörnyű urasága!
Fojtott sikolyban feltört lázadás,
Százszor gyilkos mámorba temetett
És fel-felsíró feledés:
Erejük-vesztve lesnek a halálra.)
Közbül az oltár, ember-négyszög-körötte.
Fedetlen fejű, hajlott mindenik.
Csúsznak, szorulnak az oltár felé törve.
Egy percnyi csend. Az arcok holtfehérek.
Kocsizörgés, ábrándos hó, élet.
Monoton pap-szóra ki ügyel?!
Lassan húzódnak mind az oltárszélhez,
Egymáshoz: szürke, előredűlő árnyak.
Küszöbe hol van a halálnak?
Az arcok egyformák: mind csak egyet kérdez.
Hosszúkás oltár szélén térdre esnek
Az első sorok csupa megszokásból.
Ijedt arcokon két élő szempár gyászol.
Nincs lázadás, feledés, mámor.
Ki tudja, holnap kit temetnek?
Az utca él, vonaglik, elmarad.
Misének vége. Ásítva vár az árok.
A hátsó sorok mind előbbre dűlnek:
(Az oltár körül ácsolt-fa koporsó)
Megfordulnak, megindulnak a párok.
(Életnek végzetes nagyhatalma
Sóhajt, könnyüt csal a havas útra,
Cifrált önmását szívek véréig szúrja)
Vágyik, búcsuzik, vacog mindenik.
Szél sivít és hó esik.