Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 1. szám · / · Farkas Aladár: Üdvözlet Galíciából
I.
Hullák, hollók, döglött lovak
A drót előtt.
A drótra csöppent vért
A rozsda marta.
Szinültig barna víz terül benn:
Fedezék-lakás.
Istennek szabad és felhős zsámolya:
Fedő és szemfedő.
Komisz, rideg, gyötrött mellből szakadt
Parancsszavak.
Istennek, életnek, sorsnak szánt gyalázás:
Megszidások.
Hideg s tudatos halálban-járás
A fedezék-tetőn.
Ajak-vonaglás síró levél-szóra:
"Könyörgöm vigyázz."
Felszakadt s elfúlt gyerek-sikoly:
Orosz golyók.
Sivító, nyugtató, gyászos átok s biztatás:
Ágyuk zenéje.
Hangtalan összerándulás szidásra, golyóra.
Hazagondolás.
Színtelen búcsú hűlő alig halottól:
Kár, kár, kár.
II.
Öngúny, amely a szívek alját marja,
Példálódzás a bedőlt fakereszttel,
Ötlet, a mi a vér szagát viszi,
Fájdalom,
Amit elsírni mindenki gyáván restel.
Család, mely vár, sír és megvonaglik,
Mint a hiába préselt szenvedés.
A titkon remélt holnap eljövése,
Ráeszmélés:
Egy nap, csak egy nap, kevés, nagyon kevés.
Gyilkos szerszámok kínos zakatolása,
Döbörgés, sivítás, láng, vér és újra vér.
A napfény végső, lassú pislantása.
Felrezzenés:
Mint otthon: gyémántba olvad át a dér.
Rövid pipázás mellett elmerengés
A munkálatlan magyar földeken,
Halálbafojtott embersóhajtáson.
A front mögött zene:
Halotti mars. Rándítás a fejen.