Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 1. szám · / · Erdély Jenő: A front lelke
Felülről közeledni a fronthoz, pláne Bécsből közeledni a magyar fronthoz úgy, hogy ez a közeledés valóban lelki szükségletet elégítsen ki, a tapasztalat szerint nem nagyon lehet. Streffleur kísérletét nem is követte több, a "Tábori Újság", melynek az volt a hivatása, hogy tanítsa, szórakoztassa és a "közös" ideálok iránt való lelkesedésre bírja a front katonáját, egyedülálló jelenség maradt, aminek többek között bizonyára az is oka, hogy más ilyen vállalat nem részesült hasonló kincstári támogatásban.
A tábori újság-nak - bármiféle szempontból nézzük is - nem a fővárosban csinált unalmas katonai szakorgánum a típusa. Magából a táborból kell támadnia az igazi frontújságnak, a front lelkének kell kiszökkennie benne és megkeresni az utat az otthonmaradottakhoz. Lentről, a lövészárkok mélyéből kell megindulnia annak a bizonyos összekapcsolódásnak.
A tábori újságok fejlődésének legközelebbi mozzanata tehát a hadra kelt seregnél nyomtatott újság volt. E sorok írója már 1915 telén találkozott a karintiai fronton a Rohr-hadsereg parancsnokságának kiadásában megjelenő s Villachban nyomatott hadseregújsággal, amely egy ívnyi terjedelemben, magyar és német szöveggel, harcias vezércikkeket, ismertebb adomákat és hőstettekről szóló leírásokat, sőt fényképeket is közölt.
A meglevő - igen csekély számú - hadsereg- és arcvonal-újságok legjellegzetesebbje a József főherceg vezérezredes arcvonalparancsnokságának kiadásában megjelenő "Front" című hetilap. Ezt az újságot, melynek külső alakja körülbelül olyan, mint a "Zászlónk" című ifjúsági lapé, a budapesti Stephaneum-nyomdában állítják elő. Szövege magyar és németnyelvű, felelős szerkesztője Eder János cs. és kir. tartalékos főhadnagy, festőművész. Mellette külön egy magyar és egy német szerkesztő működik, sőt az első számokon egész sereg szerkesztő volt megnevezve, olyanok is, akiket akkor valóban csak a lap címe kötött össze a fronttal. Katonák 40, polgári személyek 60 fillérért kapják egy-egy számát a "Front"-nak, amely a szerkesztőség értesítése szerint "állandóan hoz aktuális fotográfiákat és rajzokat pompás reprodukciókban, komoly és derűs, de mindig értékes és érdekes olvasmányokat katonák és civilek számára és mindenek fölött az a célja, hogy a magyarság és németség szellemi kincseit művészi fordításokban egymás közt kicserélje és a két nemzetet ily módon is közelebb hozza egymáshoz".
Ez a nem csekély fegyverbaráti vállalkozás magában rejti a lap kritikáját. A "Front"-nak a fronthoz József főherceg meleg szeretettel övezett és jóhiszemű személyén kívül kevés köze van. Ebben a nagyon sok pénzt felemésztő újságban Franyó Zoltán drámai erővel megírt kis novelláit leszámítva, semmi, de semmi sincs a katona életéből és más címmel e lap bízvást megjelenhetnék egy kétnyelvű kisebb vidéki város szépirodalmi és társadalmi hetilapjaként.