Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 22. szám · / · Nagy János: A politika mögül
A protestantizmus általában s kivált a mi történelmünkben s fejlődésünkben sokkal nagyobb dolog, semhogy négyszáz éves korünnepén a szó meg ne illetne egy komoly írót, ki felekezetének ügyét, mint közügyet tárgyalja. Minden tisztelettel az ő nézete s minden tisztes és komolyan vallott nézet iránt, a távolabb álló mégis megállapíthatja, hogy nem csoda, ha a modern protestantizmus némiképp meghasonlottan keresi tájékozódását, mert lényegéből következik, szinte óhatatlanul, hogy idő és fejlődés sorsán bizonyos fokig ellentétbe kerüljön önmagával. Mikor megindult: a szabad kutatás, a lelki s az elmebeli korláttalanság jelszavával indult, s indulhatott is, mert akkor a tudomány még nem különböződött úgy el a vallástól, mint ma. Ma már a tudomány nem fér meg a vallással, semmifélével, mert semmiféle előzetes feltevést nem fogad el, vagy, ami egyre megy: szabadon változtatja, veti el és szerkeszti meg újra meg újra feltevéseit. Ami akkor a protestantizmus volt és lehetett: az ma a tudomány, s ahol mint vallás bármi kevéssé is elkülönbözteti magát - pedig köteles magát elkülönböztetni - a tudománytól, ott menten ellentmondásba esik önnön lényegével. Nyilvánvalóan ez a legmélyebb oka a meghasonlásoknak, melyeket a Nagy János cikke fájdalommal állapít meg. Mert tudomány nincs következések nélkül - a tudomány minden haladása vagy változása áthat az erkölcsi s a társadalmi felfogásokra is, tehát éppen az előtt nem áll meg, ami a legszabadelvűbb vallásban és egyházban is állandónak van rendelve, aminek állandósága e vallásnak, ez egyháznak jogcíme. Valahol tehát óhatatlan elkövetkezik a pont, a vonal, a határ, hol a protestantizmus éppúgy kénytelen elfordulni a lelkiismeret szabadságától, akár a katolicizmus - s az aztán temperamentum s ezer ponderábiliák és imponderábiliák dolga, hogy ki mely foknál cselekszi meg ezt. Protestáns türelmetlenség: bizonyára contradictio in adjecto. De a tudós azért tudós, hogy ő: türelemmel nézze.