Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 21. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: A Podmaniczky-gyűjtemény

Podmaniczky László báró a múlt század elején élt és nagy kedvvel, szeretettel foglalkozott grafikai alkotások gyűjtésével. A gyűjtő már rég elporladt, ivadékai is aggastyánok, de az egykori nagyúr, lelkes amatőr nemes passziójának eredménye nem hamvadt, nem porladt el az idők múlásával. Amit összevásárolt, mappákba rakott, érintetlenül, értékben nem csökkenve, hanem gyarapodva mindnyájunk öröksége lőn, és gyönyörűsége, öröme átáramlik az utána következő nemzedékekre.

E lapok, melyek ajándékozás útján a Szépművészeti Múzeum birtokába jutottak és ott az új szerzemények sorozatában külön is kiállításra kerültek, híven számot adnak az egykori gyűjtő érdeklődési köréről, ízléséről, korának művészeti kultúrájáról. Túlnyomó részben régi képek rézre karcolt és metszett másai ezek: eredeti rajz kevés van közöttük. A legnagyobb értéket az angol mesterek képeinek mezzotintó másolatai képviselik e gyűjteményben. (A holland és elvétve olasz mesterek képeit nem tudták oly tökéletesen rézre metszeni e kiállításon szereplő angol rézmetsző mesterek). Közöttük néhány elsőrangú próbanyomat látható. Az angolok nagy technikai készültséggel űzték a mezzotinto eljárást és a tónus mélységét, a matéria foghatóságát, bársonyos melegségét pompásan érzékeltették.

A múzeum mostani gyarapodása a metszetgyűjtemény értékét nagyban fokozta. Egyes sorozatok úgyszólván teljessé váltak. A gyűjtő korában még technikailag fejletlen litográfiai művészet néhány őspéldánya (Denon) is helyet foglal, a gyűjteményben. Debucourt érdekes aquatintái (veronai részletek), egy hatalmas Piranesi metszet - a római Colosseumot ábrázolja a később nálunk nagyon divatossá vált Kriehuber néhány üde, színezett kőnyomata a kiállítás legérdekesebb darabja. Markó Károly fiatalkori gouache rajzai ugyanabban a szellemben készültek, mint a múzeum birtokában levő éles kontrasztú visegrádi tája. A széjjel folyó enyhe tónus, édeskés színharmóniák helyett itt komor színtömegek uralkodnak. A kézirajzok között egy németalföldi mester tollrajzai érdemelnek különösebb figyelmet és érdeklődést. Bámulatos tudás és túlzott szerénység érzik ez igénytelen ámde kitűnő lapokon. Lanzedelly József nagyszebeni vásárja mozdulatlanságában is érdekes, színes alkotás. Néhány egykori aktualitás, divatos, de azért nem kevésbé artisztikus apróbb karcok, több sziluettkép egészíti ki a sorozatot.