Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 20. szám
Szegény vagy és örökre senki,
éhes szemeddel habzsolod a másét,
kifosztott koldus, rongyod sem takar már,
de te csak élj, mert szép és jó az élet.
Hogyisne volna jó, hisz ölik egymást
a százfejű föld minden homlokán
az életért; mert olyan édes, ölnek
s meg is halnak, mert - másnak - jó az élet.
De szép is ám, csak meg ne lesd a titkát,
mivel kendőzi arca pusztaságát:
a véred az és minden jobb reményed.
Csak élj, szegény te, szép piros az élet.
Csak tűrd s ne bánjad lassú pusztúlásod,
figyeld szíved s ebét s fürtidnek őszét,
s agyad falán ha őrület kopogtat,
szólj, hogy «szabad!» s mondd: szép és jó az élet.