Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 17. szám · / · Heltai Jenő: Hamduna

Heltai Jenő: Hamduna
Arab mese egy fölvonásban [+]
NEGYEDIK JELENET.

Fuad, Szumurud, majd Hamduna.

Szumurud: A boldogság virágai nyíljanak kertedben, ó, bölcs Fuad! Úrnőm rögtön itt lesz. Most lépett ki az illatos feredőből és fekete rabnői patyolatkendőkkel szárítják harmatos testét.

Fuad: Nekem szárad! Mert Allahé a hatalom és az igazság! És az ő végtelen kegye juttatja nekem ezt a gyönyörűséget, akiért az ifjak elemésztik magukat, a férfiak harcolnak, az aggastyánok tovatűnt ifjúságukat siratják.

Szumurud: Ha téged szeret!

Fuad: Csak egyszer látott.

Szumurud: Elég az érző szívnek... És bölcsességed híre... és verseid, melyeket a költők énekelnek... és dicső műved, melyet az asszonyok ravaszságáról írtál... ennyi jelességnek, ki tud ellenállni?

Fuad: Allahé minden dicsőség! Én csak a toll vagyok, amelyet az ő keze vezet.

Szumurud: De már jő is! (Az ajtó nyílik Hamduna belép.)

Fuad: Ó, én gazella-szemű szépségem:

Hamduna (belépve): Köszöntlek, tudós Fuad!

Fuad (mélyen meghajol): Hívattál ó, holdsugár és eljöttem.

Hamduna: Szenvedek, Fuad, az ajkam tikkadt sivatag, melyet elkerül az eső... (Szumurudhoz.) Menj ki a ház elé és vigyázz, nem jő-e valaki?

Fuad (szánakozó mosollyal): Könyvem hetedik fejezete!

Szumurud: Azt teszem, amit parancsolsz! (Meghajol, el jobbra.)

 

[+] Színpadok számára kézirat. Az előadás, fordítás és utánnyomás joga fentartva.