Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 16. szám · / · Figyelő
Örömmel kell üdvözölni minden munkát, mely alkalmas arra, hogy az eddigi állami és nemzetközi elhelyezkedésünk által szűk határok közé szorított magyar látókört kiszélesítse. Előbb hosszú évszázadokon át elkeseredett küzdelemben ezernyi sorscsapás ellen, később az osztrák gazdasági érdekek láncaira verve, nem tudtuk a normális fejlődés útját megtalálni. Tévutakon ért utol bennünket a világháború is. De a jelen kínos vergődése kiváltotta belőlünk az aggodalmat jövőnkért és gondterhelten keressük az irányt, mely felé haladnunk kell.
Anglia klasszikus stílusban futotta meg történelmi pályáját a rabló háborúktól a világgazdasági hegemóniáig. Sok tanulságot nyújthat tehát, ha magunkra gondolva vizsgáljuk: hogyan küzdött és mit ért el. Szendrei Mihály azonban a sablon-tudomány álláspontjára helyezkedik, magyar szempontok alterációját sem találjuk sehol gondolatmenetében, és így a brit gazdaság evolúcióját olyan szegényesen nyújtja, amint maga látja. Egyik fejezetcíme «Darvinizmus a termelésben» tömören elárulja sémáját és tényleg a szelekcionális evolúció keretébe (az őstermeléstől az indusztrializálódáson át a merkantilizmusig és kapitalizmusig) szorít be mindent, amit fejlődés alatt ért. Márpedig ilyen szűk keretbe egy világgazdaság fejlődését belepréselni nem lehet, és nagyon egyoldalú felfogás az, mely minden más irányt dekadenciának lát. Hiszen pl. éppen Anglia, melyet Szendrei ma is a szabad és helyes gazdasági fejlődés klasszikus hazájának tart, igyekezett az utolsó évtizedekben radikális agrártörvényekkel változtatni szomorú őstermelési és népesség-eloszlási viszonyain (Allotments-actok 1877-94, Small Holdings and Allotments Act 1908, etc.) és ezt még a legrigorózusabb tudományos nézőszögből sem nevezhetjük Szendreivel dekadenciának, hanem a múlt tévedéseinek elkésett reparációit láthatjuk csupán benne. De a gazdasági autarchia felé való törekvést általában sem tekinthetjük dekadens irányzatnak, mert a nemzetközi munkamegoszlásnak mai arányai és keretei csak alacsonyabb fejlődési fokon lehetségesek, míg a gazdasági evolúció magasabb és a világ minden részére kiterjedő fokán az összes gazdasági egységek az indusztrializálódás és tőkeképződés, vagyis végeredményben oly autarchia felé haladnak, mely csupán a földrajzi helyzettel és hasonló kényszerítő viszonyokkal alkuszik meg. És ha a brit nemzetgazdaság történelmi kezdeteire tekintünk vissza, akkor is meg kell állapítanunk Szendreivel szemben, hogy a népességében szaporodó Angliát nem a szelekció helyes folyamata sodorta az őstermeléstől a teljes indusztrializálódás és gyarmatosítás felé, hanem sokkal inkább az állami gépezet tehetetlensége, az ország legnagyobb része által uralt latifundiumos oligarchiával szemben. Hogy ezek az elfajult birtokviszonyok nem csődhöz, hanem végeredményében szerencsés kísérletezésekhez vezettek, ezt Anglia az akkori kontinentális konstellációknak és kedvező földrajzi helyzetének köszönhette elsősorban, viszont tagadhatatlan - amit Szendrei általánosságban kiemel - az angolszász faj kiváló alkalmazkodási képessége is. De mindenekfölött kétségtelen, hogy sokkal egészségesebb lett volna a brit gazdaság fejlődése, ha a népesedés előbb a földbirtok helyes megoszlására vezetett volna és csak azután az iparosodásra és gyarmatosításra.
Azért foglalkoztam a fejlődéstörténettel bővebben, mert a mi szempontunkból ezt fontosabbnak tartom, habár Szendrei munkájának nagyobb részét az elért állapotok bemutatásának szenteli. Itt azután kárpótol bennünket a képzett tanár azért, amit a gyakorlatias magyar tanár elmulasztott, és az angol világgazdasági hegemóniáról szédületes dimenzióval, lukratív berendezkedéseivel, és minden egyéb részletkérdésével könnyen áttekinthető, munkája méreteinek megfelelően teljes képet nyújt. Érdekesen mutatja ki, hogy a gyarmatok jelentősége nem olyan elsőrendű, mint általában hiszik, és hogy Anglia világgazdasági pozícióját fiatalabb versenytársak sikerei eddig még nem igen érintették és egyelőre nem érintik Japán és az Egyesült Államok háborús üzletei és terjeszkedése sem. Szendrei Mihály tudása és készültsége bizonyos irányban mindenesetre fölöttébb alapos, és a magyar viszonyokkal való beható foglalkozás után produktívabb munkákat várhatunk tőle.