Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 16. szám · / · Réti Ödön: Vióra
Vióra, Joan.
Joan: (benyit, nyugtalanság ül az arcán): Vióra... nem intettetek az ablakból... (közelebb megy) mi az... mi történt? (Gépies mozdulattal szegre akassza puskáját.
Vióra: (feltérdel, reá néz az urára, a szája hangtalanul mozog; az égő gyertyákra mutat): Nucu...
Joan: Mi... mi az... hol van... mit beszélsz? Vióra... szólj hát.
Vióra: Meghalt.
Joan: A fiam? Hol van, mi történt, hol van? Add elő a fiamat...
Vióra: A Zimbrán megfojtotta.
Joan: Megfojtotta?... Zimbrán... (a puskáját akarja levenni.) Így vigyáztál a gyerekre?... Nucu, kis fiam... (Parancsoló hangon.) Hol van a fiam?
Vióra: (az ajtóra mutat): Joan, kezedre adom a gyilkosát.
Joan: (az ajtó felé megy): Nucu... (zokogni kezd.)
Vióra: Ne sírj, ne sírj, Joan, ne sírj drága jó uram.
Joan: Inkább pusztultam volna el... de nem is akarok...
Vióra: Nem, jó uram... ne sírj... drága szép emberem... ne menj... várj... Joan... nem igaz... valamit meg kell neked mondanom Joan... hallod... meg kell mondanom neked... verj meg engem... üss, ölj meg engem... nem a te fiad halt meg, a Zimbrán a Nucu apja... a Zimbrán gyermeke halt meg.
Joan: (megmerevedve áll egy pillanatig, aztán felordít.): Te! (Torkon ragadja az asszonyt) Kutya!
Vióra: Ölj meg, Joan (elkapja az ura kezét és megcsókolja.)
Joan: (elrántja a kezét.): Takarodj, takarodjatok, se élve se halva ne lássalak többé benneteket... menjetek! (Megnyomja a kilincset, mely nem enged.) Vióra: Vigyázz Joan, ott van bezárva a Zimbrán.
Joan: Itt van? (fordít a kulcson, s betaszítja az ajtót, aztán villámgyorsan odaugrik a puskájához, leveszi, s lövésre készen szembe áll az ajtóval.)