Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 15. szám
Elment, mert igy akarta ezt a végzet,
elment az életből és még nem élt,
csak vágyott élní s egyre csak remélt
s mikor elment, a multtal vigan végzett.
Emléke nem volt, - sok sok könyve mellett
pár szemsugár, néhány mosoly, ha érte,
a szive tiszta: sok bűnös álma védte
és elment, mikor elmennie kellett
És várt talán: most teljesül sok álma,
de sorsa elé bátran futni nem mert,
de félt, hogy ölni kell ennenmagát: egy embert.
S a földre hullt s mintha valóra válna:
gyönyör, öröm csapongott, szállt körötte
és elcsókolta csókját mindörökre.