Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 15. szám · / · Babits Mihály: A jóság dala
Pedig jónak kell lenni, mert ottkünn zúg a háboru és csak, aki jó,
mondhatja: Én meg tudok halni, de van jogom élni is. Csak, aki jó,
közülünk legalább, barátaim, csak az tud lélekben maradni szabad
és tenni még: az boldog. - A vulgáris csapat,
ki kvülről éli életét, - annak ma jaj, ha jó,
mert pénz, szerelem, szerencse, az élet maga is - a külső élet - azé, kinek ökle és marka jó:
de pénz, - kastélyok, parkok, nők, szép testek ünnepe, pompa és hatalom itala, - mind
méreg lesz annak, ki a Jóság könnyeiből egy csöppet belehint.
Pap vagyok, Barátaim, mert szenvedtem, és most pap vagyok
és mondom, Barátaim, mi mások vagyunk, halljatok:
mert velük élni nem tudunk, se pedig egymagunk,
csak a szenvedőkkel élhetünk, azokkal halhatunk.