Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 12. szám · / · Figyelő

Hajdu Henrik: Sebestyén Károly Peer Gynt-fordítása

A Magyar Színház Sebestyén Károly fordításában bemutatta Ibsen Peer Gyntjét. A fordítás rossz.

Az eredeti csodás nyelvművészete a fordító tolla alatt egészen elsikkadt. Hiába keressük táncos anapesztusait és nagy, komoly rímeit, melyek az asszonáncot sem ismerik, és hiába keressük azt a kemény markolást, amely miatt Ibsent sokáig homályosnak bélyegezték. De Sebestyén nemcsak a verseknek rossz tolmácsa; a szövegben sem hű az eredetihez. Folytonos csonkításait látva nem is merem számon kérni tőle, hogy mért nem soronként (és norvégből) fordított, de arra igazán kíváncsi vagyok, hogy legalább külsőségeiben mért nem ragaszkodott a költeménye sajátságaihoz. (Ibsen például ebben a drámájában egyes helyeken német szavakat adott alakjainak szájába, s ha megtette, bizonyára nem ok nélkül tette; a mi Peer Gyntünkben ennek nyomát se találom.)

A legnagyobb hibák azonban a fordítónak a versformákkal való örökös küzdelmeiből eredtek. Alig látok egy becsületes szórendet, az ilyen nyakatekertségeket csak úgy hirtelenében ragadom ki: «Hogy nálad, kívülem, különb itt senki» - «Peer, te mégy már el, haza?» - «Én küszöbömről mégis küldöm vissza» - «Nem oly gonosz, de ez inkább ravasz» - «Trónon, pompától övezve Mint egy szultán, ha lehetne!» - «És menekülnöm sem legyen szabad?...» - «Tisztelte őtet módfelett igen» - s még sokáig folytathatnám ezt a bűnlajstromot.

Mit mondjak rímeiről, melyek közt olyasmik, mint: «hogyne» és «ugy-e» meg «zavar van» és «mondjam» nem is a legrosszabbak? Pedig mi mindent nem nyesett ki Ibsenből, csakhogy sorait összecsengethesse! Csak egy példát említek. Az első felvonás első jelenetében olvasom ezt a helyet:

Peer Gynt: Hallgass hát meg. Igy esett...
A Gendintől napnyugatra...
Aase (gúnyosan nevet): Hm... érdekes az eset...
Peer Gynt: Erős szél fújt. Ép utamba
Volt az erdő, s észbe vészem -
Aase: Ahá, igen! értem, értem.
Az eredeti így szól:
Peer Gynt: Vest ved Gendin.
Aase: (ler spotsk) Rigtig ja!
Peer Gynt: Hvasse vinden bar ifra,
bag et oreholdt forstukken
han i skaresneen grov
efter lav -
Aase (som för): Ja rigtig, ja!
Peer Gynt: a Gendintől nyugatra.
Aase (gúnyosan nevet): Csakugyan!

Peer Gynt: Csípős szél fújt; (a szarvas) égerfák mögé bújva a havat túrta, zúzmót keresett. Aase (mint előbb). Igen, igen, csakugyan!) S mindez a «vészem» - «értem» rím miatt!

De erőlködései néhol nagyon is humorosak. A fordítás 11. lapján Aase azt mondja, hogy valamikor addig zabált náluk a vendégsereg, «míg a hasa félreállt,» később pedig őszinte meglepetésemre azt állítja, hogy a macskája «vonított.» Ebből a fajtából való Peer felkiáltása is: «Hadd halljam, amint vérem elered!» - meg hogy az anyja «zakatol», nemkülönben az a kijelentése is, hogy a Gendin-csúcs szélben, vad viharban száguldott vele. Azt hiszem, ezek után senkit sem lep meg, hogy a Memnon-szobor így énekel nála:

«Fejtsd meg a talányt,
Vagy szenvedsz halált.»

Néha azonban egyéb erőszakosságokat is elkövet. Nem értem például, hogy ez a két sor:

«Mikkel, Schlingelberg, Schafmann, Fuchs,

- ind i burene med jer flugs!»

(mely egyszerűen azt jelenti: Mikkel, Schlingelberg, stb - tüstént takarodjatok zárkáitokba), mért lett Sebestyénnél:

«Megjött ma reggel a nagy Peer, császártok,

Többé nincs itten szükség semmi rátok» -

vagy ez a rész: «Itt nyugszik Peer Gynt, a derék legény, a többi állatok császárja» mért hangzik magyarul így:

«Itt nyugszik Peer Gynt. Nyugalom a holtnak!

Császára volt négylábú állatoknak.»

Természetes, ahogy Sebestyén a norvég versek külső szépségeit elejtette, éppúgy nem tudta e versek lelkét sem megszólaltatni. Ezért nem is élnek fordításában Ibsen alakjai. A költemény egy álmodozó drámája, aki legszívesebben földöntúli lények közt él, a levegőben lovagol és hegyi manókkal jár táncot - mennyi alkalom a fordítónak, hogy megmutassa, mit ér benne a költő! Sajnos, Sebestyén is megmutatta.