Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 12. szám

Gellért Oszkár: Szelídség

Ma álmomban találkoztunk, Szelídség.
Megjöttél s most már itt maradsz örökre.

Ökölcsapásos rémült arcomat
Kezed alá hadd fektetem, Szelídség,
Óh cirogass te, kinek nincsen ökle.

Lásd, meddig vártam rád, te drága kéz
S mily kéjesen nyujtózik a nyakam most.
Vad markolású ujjak sebhelyét
Hogy tárja, tárja szabadon feléd.

Véres igazság lobogó fáklyái
Szivem többé már sohase hevítsék,
Hát cirogass most, angyali Szelídség.

Most, most! És akkor a kezed fejemről
Levált, lesiklott bénán, mereven.

Oh béna kéz s óh tüzes tenyerem
Mohó vággyal hogy vonaglott alattad.

És akkor, akkor híves ujjaid
Lassan görbülni kezdtek -
S hivogató hajnali füttyre
Mint holt madáré, úgy maradtak.