Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 11. szám
Mintegy tíz esztendővel ezelőtt költözött ki az akadémia és a nemzeti múzeum helyiségeiből a Szépművészeti Múzeum, helyesebben annak törzse, az egykori Országos Képtár és a múzeumi képtár. A kontinens nagyobb, sőt még a közepes galériáival is alig versenyezhetett ezidőtájt ez az elhagyatott, a közönség által alig ismert intézmény. Tíz év elmúlt. A Szépművészeti Múzeum helyiségei immár szűkek, alig fér el bennük az amerikai tempóban felszaporodott anyag, évről-évre újabb gyarapodásról vehettünk tudomást.
Az utolsó három év szerzeményeit külön kiállítás keretében mutatja be a múzeum vezetősége. Tervszerű és alaposan átgondolt muzeális munka impozáns eredményeit tárja elénk e kiállítás. Százhatvankét számot sorol fel e kiállítás katalógusa. E százhatvankét szám nagyon kis kivétellel elsőrangú művészi alkotást jelez.
E gyarapodást különösen nevezetessé az teszi, hogy több oly művész alkotása került az állam - mindnyájunk - tulajdonába, akiknek eddigi hiányzása nagy fogyatékossága volt a gyűjteményeknek. A modern francia piktúra kimagasló alakjai közül Cézanne, Corot, Manet immár képviselve vannak, mégpedig nagy értékű és a művészeket karakterizáló munkákkal. A régi mesterek névsora is eddig teljesen hiányzó nevekkel gazdagodott (Magnasco, Ferrari, Isenbrant, Heemskerk, Altdorfer). Az új szerzemények zöme azonban tizenkilencedik századbeli magyar piktúra java-termése: nagy magyar gyűjteménynek nemesen választott épületanyaga, a terv szépségét is, a megvalósítás biztosságát is magán viselő!
*
Öt termet foglal el a gyűjtemény. Négy teremben a tizenkilencedik századbeli magyar és idegen mesterek munkáit helyezték el, egy terem jutott a klasszikus mesterek vásznainak és plasztikai alkotásainak.
A klasszikusok. - Adriaen Isenbrant madonnaképe a kései holland primitív piktúra egyik legbecsesebb terméke. A madonna testét piros palást borítja, keze - melynél szebbet keveset modelláltak - alighogy érinti az ölében álló gyermek Jézust, kinek meztelen tagjait, átlátszó leheletszerű fátyol borítja. A sötét háttér erősen fokozza a patást piros színének melegségét. Az arc szűzi tisztasága, átszellemültsége ment minden merevségtől, szegletességtől és Rogier van der Weyden java alkotásaira emlékeztet.
Marten van Heemskerk (1498-1574) Krisztus siratása az Itáliát-járt, Michelangelot ismerő piktor munkája. A figurák plasztikailag vannak éreztetve. A festő nagy súlyt helyezett a színek és a formák kiegyensúlyozására. A kép bal sarkában kuporodó Magdolna úgy hat, mintha valami német festőforradalmár munkája lenne.
Mindkét kép Nemes Marcel ajándéka.
Gaudenzio Ferrari (1471-1546) Pieta. A milánói Crespi gyűjteményből került hozzánk 1914-ben. A lombard mester e képe nevezetes és nagy értékű alkotás. Krisztus tetemét valósággal körülfonja a hívek köralakba komponált csoportja. E kép alkotója már szakított a reneszánsz kompozíció nyugalmával, statikai egyensúlyozottságával. Az alakokat összezsúfolta. A barokk művészet fékezetlensége még nem jelentkezik e kompozícióban, de a túlfűtöttség, a dinamikai hatások kiélezettsége már fellelhető az elrendezésben. A színek harmonizálása is fokozza e lappangó nyugtalanságot. A ruhák bíborszínétől kezdve Krisztus és az apostolok szakálláig a kipirult arcszínekig a piros minden változata végighullámzik a vásznon. Mély karmin, skarlát, rózsaszín, narancs, világospiros, mely végül a sárgába suhan át. Krisztus feje, testtartása, lehunyt szemei, egy másik lombard mester - Basaiti - Krisztusára emlékeztet (Pálfy gyűjtemény).
Bastiano Mainardi († 1513) Szent István vértanú. A firenzei Santa Maria Novella egykori oltárképének egyik szárnya. Egymagában álló hosszú figura, egyik kezében pálmaág, másikban szalagot tart. Az alak kagylódísszel koronázott félkör alakú keskeny fülkében áll.
Albrecht Altdorfer (1480-1538) Madonna a gyermekkel. A regensburgi mester rendkívül friss, bájos alkotása. A fiatalság gondtalan öröme sugárzik az anya finom metszésű, üde arcán, Fején drágakövekkel kirakott korona. A dicsfény sugarai mint hajszálvékony aranyos kalászok röppennek széjjel. A másik Altdorfer kép, a mozgalmas. Keresztre feszítés Migazzi bíboros gyűjteményéből való. (Nem tulajdona, hanem csupán letétje a múzeumnak.) Arany háttér feszül a nyüzsgő embercsoport mögött, a magasban a keresztre feszített Krisztus. A szokatlan erővel megkomponált csoportok örvényéből kövér piros és zöld foltok csapnak ki. A kép egyensúlyát a középen levő feszület és a két oldalt repülő angyalok adják meg. A háttérben a kopják, lándzsák, szúrófegyverek egész erdeje mered a fejek fölött.
Alessandro Magnasco (1667-1749) két vásznán Tintoretto nyugtalansága lüktet. A fantasztikus tájkép síkján oldalra dűlt fák legyező alakban szétterülő vonalai rohannak végig, felszántják a térséget, szétfreccsennek, belefúródnak az ég tompa lefokozott kékségébe. Középen tó, baloldalt valami határozatlanul jelzett városfal. Meglepő vászon, forradalmi tett, amely meghazudtol minden tradíciót, korhoz-kötöttséget, fejlődési folytonosságot. Turner színromantikájára, egyúttal Greco fanatizmusára, fojtott temperamentumára eszmélünk a genuai iskola e csodálatos terméke előtt. A másik kép (Szerzetesek lakomája) ugyancsak fantasztikus de inkább a témáját illetőleg. Hatalmas sziklatömbök tövében, homályos, üregben barátok lakmároznak. Bizonytalan formák, széles árnyékok, elmosott körvonalak. Sötét mesék miszticizmusa, valószínűtlen borongás nehezedik e nyomasztó alkotásra. E két kép is Nemes Marcel ajándéka.
Jan Lys (1580-1629) Judit. E hollandi mesternek immár a harmadik képe a múzeumban. Szerencsésen egészíti ki az előbb szerzett két vásznat. Ezek egyike, a mulató társaság, a mester kevés munkáinak úgy hiszem a legkiválóbb darabja. A most szerzett kép abból az időből való, mikor Jan Lys már az olasz piktúra hatása alá került és korábbi egészséges naturalizmusát felcserélte az olasz akadémia stilizáltságával. Guercino, Caravaggio, Domenico Feti tanulságai egyesülnek a holland iskola földhözkötöttségével. Ragyogó színek, bőven omló drapéria és - vérrel átivódott barok téma.
Marco Marciale velencei iskolához tartozó mester kompozíciója és egy tizennyolcadik századvégi német festő fiú arcképe kevésbé emlékezetes, de mindenesetre értékes darab. Mindkettő ajándék.
A klasszikus kollekciót méltó módon egészítik ki a plasztikai alkotások. Terrakották, faszobrok, kisebb bronzok, reliefek és plakettek. A múzeum mostani vezetőségének tudatos munkáját, nagyszabású programjának kialakulását demonstrálja e gyűjtemény, mely a nemrég megszerzett Ferenczy-bronzokkal és az antik szobrokkal együtt máris tekintélyes értéket reprezentál.
Luca della Robbia kettős szobra. Valószínűleg a firenzei Or San Michele külső szobordíszének verseny-modellje. A teljes kivirágzásában levő reneszánsz művészet fölényes nyugalma, nobilitása jelentkezik e kis remekműben. E terrakotta nem az eredeti állapotában maradt ránk, amennyiben a Krisztus fej későbbi munka. Hogy milyen lehetett az elpusztult fej amely a lélektelen toldalék helyén volt, arról a másik figurának, Tamásnak, átszellemült, ragyogó arca ad fogalmat.
Sansovino festett reliefje Donatello azonos tárgyú domborművére emlékeztet. Lágy átmenetek, gyengéden hullámzó síkok.
Közép-rajnai mester mészkőszobra (Madonna a gyermekkel). A madonna gyermekesen domború homloka felett hetykén szétágazó korona, a bambino húsból-vérből való kerekfejű tömzsi német gyerek, aki esetlenül ül az anya karján. E rusztikus jellegzetességek, a realizmus jegyei és az elbájoló módon finom részletek együttesen különös ízt, zamatot adnak a szobornak.
Két monumentális feszület-részlet és egy gótikus madonnaszobor tartozik még a német szobrok csoportjához.
Giovanni Minelli de 'Bardi (1460-1527) Szent Monika. Igazi quattrocento produktum. A felület türemlése még szegletesebbé és szikárabbá öregbítik a zord asszony testét. A terrakotta barnára sült anyaga is erősen fokozza a figura komorságát. Néhány lépésnyire egy tizennyolcadik századbeli francia szobrász Madonnája. Az előbbi szobor aszkétaszerűségének egyenes megtagadása. Szellemesen mosolygó, finom élű arcocska, könnyed természetes testtartás.
Az üvegszekrény bronzai között Adrien de Vries aranyozott kis mellszobra és egy tizenhatodik századbeli olasz művész bikát ábrázoló bronza a legértékesebbek. Szomszédságukban olasz és német plakettek. Valamennyi elsőrangú darab. Mint ösztönző, helyes irányt mutató munkák is megbecsülhetetlenek.
Eddig a klasszikusok.
Az újabbkori gyűjtemény meglepően új világításba helyez több oly magyar művészt, ki a piacra való termelés, a közönség ízlésére való spekulálás közepette szánalmasan leromlott. Nem egy életteljes, gerinces munka állít meg bennünket hosszabb álmélkodásra. Megkezdések, amelyek nem tudom hol feneklettek meg. Érezzük az ifjúság erőinek bő patakzását, mely az első kedvezőtlen áramlásban megakadt, felszívódott. A név, mely ma a műcsarnoki vásárok többnyire jól fizetett, de már jó ideje semmitmondó vásznai sarkában szendereg, valamikor eleven energiát, bizakodást, ígéretet jelentett.
Jendrássik Jenő, Baditz Ottó most kiásott fiatalkori képeiből kicsattan az üde festőiség, az egészséges látás öröme. Épkézláb, jól átgondolt, jól megcsinált munkák. Tizenöt-húsz év óta hiába keressük munkáikban mindazt, ami oly vonzóvá, rokonszenvessé teszi e régi műveket. Vágó Pál egy tenyérnyi nagyságú képpel szerepel. Egyidejűleg egy másik kiállítási helyen, panorámaszerű vászonóriása reklamálja a halhatatlanságot. E tenyérnyi képen, az ülő nő feje, a ruha felvillanó kéksége magasabb rendű célok iránymutatója, mint a vászonóriáson gomolygó honvéd-attilák barna színtömegei.
Gyárfás Jenő nem romlott le fokonként, hanem egyszerre, hirtelen elhallgatott. Huszonhárom éves korában festett képe (Karlovszky Bertalan ifjúkori arcképe) régi sebeket feltépő fájdalmas vádirat, mementója a nyolcvanas, kilencvenes évek tehetséggyilkoló körülményeinek. Gyárfás kész művész volt már huszonhárom éves korában. Ekkora tudással, felkészüléssel induló ember nagy tettekre volt predesztinálva, hirtelen letörése megdöbbentő jelenség. Kitől kérjük számon a hasonló viszonyok között elpusztult és többé fel nem támasztható magyar talentumok elmaradt termését? Hiábavaló céltalan töprengés.
Hollósy Simon jelentősége sem egészen tisztázódott mindeddig. Általában az irányító energiát értékelik e piktorban, a pedagógust, aki több nemzedéknek volt a tanítómestere. Női arcképe az alkotó művész képességeit mutatja. Úgy érezzük, kár volt erejét mások oktatására pazarolni. Ez az arckép egyike a legkülönbeknek, amely magyar festő műhelyéből kikerült. Európai ízlés, szolid faktúra, amelyet azonban nem köt az akadémia konvenciója, a fej konstrukciója fogható, kitapintható valami, nem játék a fénnyel, az árnyékkal. A halovány arc kitűnően korrespondál a ruha hamvas tónusával. A lefokozott színek a fülledt meleg barnából, hideg tompa szürkékig fagynak. Szuverén biztonság, kifinomult festői kultúra nélkül ilyesmi nem sikerül és a szükségszerűség spontaneitása játékos bravúrrá devalválódik.
Paczka Ferenc ezernyolcszázhetvenhatban - húsz éves korában - festett képéből sem ismerünk a tolna megyei parasztok etnográfiai külsőségeinek krónikására. Valentiny János arcképe is meglepi mindazokat, kik a később festett képeiből ítélték meg e művész képességeit. A magyar kollekció fontosabb darabjai: Schimon Ferdinand (1797-1852) zöldruhás női arcképe, Borsos József leányfeje, egy Barabás-portré, Grimm Rezső lovasképe, Than Mór egyik vázlata, egy Brocky-kép, a huszonhét darabból álló Székely Bertalan gyűjtemény között négy Léda-kompozíció, egy fiatalos lendülettel vászonra vetett táncosnő, a «Szadai völgy», «Jegenyék» stb. Aztán Paál László két kitűnő tájképe, Madarász Viktor érdekes Delacroix-másolata. Réti István önarcképe, Bihari Sándor arcképe, Ferenczy Károly Malonyairól festett arcképe. Kék zubbonyban ábrázolta őt Ferenczy. E kék szín muzsikál, a fej foszforeszkál, világít. Lechner J. Ödön virág-csendélete, Hatvany Ferenc báró kitűnő portréja és Rippl Rónai József koronázási vázlata zárja le a sort.
Az eddig elhanyagolt magyar gyűjtemény hiányosságait az új szerzemények a lehetőséghez mérten megszüntetik, az így teljesebbé vált gyűjtemény szabatosabban mutatja majd a magyar festőművészet kifejlődésének fázisait, az irányok szétágazását, tagozódását. Pontosabban informál majd egy-egy művész termelésének súlyáról, tartalmáról bennünket. Megismerhetjük a megfutott pálya kiindulási pontját, az emelkedés és hanyatlás görbéit.
Hogy ez lehetségessé vált, az a múzeum új direktorának Petrovics Eleknek eléggé meg nem becsülhető érdeme. Kitűnő érzékkel válogatta ki azokat a műveket, amelyekre programjának kiépítéséhez szüksége volt. Nem hisszük, hogy a magyar képzőművészet, muzeális részének nála hivatottabb, hozzáértőbb irányítója lenne. Az ő tervbevett modern magyar képtára nem lepréselt száraz növények herbáriuma, hanem pompázó kert lesz, amelyben eleven vegetáció illata, ragyogása fogadja az oda belépőt.
A francia művészek csoportja úgyszólván egytől-egyig nagyszabású munkákból tevődik össze.
Monet kikötő bejárata (1870-ből való) monumentális egyszerűségű kép, amelyből hiányzik a későbbi Monet minden formát elaprózó, színeket egymásra uszító és külsőséges effektusokra építő ügyeskedése.
Corot két képe közül az egyik - a korábbi - Puvis de Chavannes nagyvonalúságára emlékeztet. A másik a sejtelmesen szürke, ezüstszínű párás tájkép, tipikus Corot darab.
Manet kanapén ülő nője, döbbenetesen zseniális.
Az ülő nő terebélyes szoknyája a képnek több, mint két harmadát betölti. Felvillan bennünk az az érzés, hogy ez a szoknya a keretek határain túl folytatódik, kiömlik az utcára, mint egy fehér harang ráborul az emberekre, kocsikra és befödi házastól, tornyostól az egész várost.
Delacroix egzotikus képe izzó alkotás. A kép centrumában álló ló monumentalitása, a háttér forró színei, heroikus hevület, túlfűtött teremtő erő fénycsóváit lobogtatják a szemlélő elé.
Cézanne törekvését a maga tisztaságában reprezentálja a csendélete.
Chasseriau táncosnője rendkívül érdekes, a háttérben szétfoszló figurák mozgása nagyon eleven.
A modern francia szobrászat egyik legkiválóbb művelője Maillol egy figyelemre méltó női akttal szerepel a szerzemények közt. Ugyane teremben egy Liebermann képen és Hugo Lederer Strauss Rikárd fején kívül Szinyei Merse Pál bódító «Lilaruhás nője», több kitűnő vázlata és egy egész sereg Munkácsy kép látható. Munkácsy-gyűjteményünk az Amerikában levő főművek leszámításával határozottan nagyszabású. Valamikor - ha a külföld is ráeszmél Munkácsy igazi nagyságára, zarándokhellyé válnak majd a Szépművészeti Múzeum Munkácsy-termei.
*
Az ismertetett anyag három év alatt gyűlt egybe. Még három esztendő és múzeumunk a legelsők egyike lesz. Kevés pénzzel háború alatt, a mostani árak mellett muzeális programot kiépíteni reménytelennek tetsző feladat. A közönség érdeklődésének és szeretetének megnyerése és ajándékozó készségének felszítása nélkül az ilyesmi nem sikerülhet. És hogy a gyűjtők jórésze a múzeum áldozatkész munkatársává szegődött, az ismét Petrovics Eleknek köszönhető.
Íme egy oly intézményünk, amelyről csak a tiszteletteljes elismerés hangján beszélhetünk.