Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 10. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Murmann József Árpád

Egy műkereskedéssé alakított városligeti villa földszinti termében néhány szobor, több kisebb-nagyobb rajz, kevés kép látható - egy kevéssé ismert művész több esztendei termése. Kívülről lefojtva szűrődik át a kocsizörgés, emberi hang, idegeinkben még ott rezeg a szomszéd szobákban, folyosókon egymásra zsúfolt öreg képek, holmik nyugtalansága, a nagy üvegfal mögül kertek, parkok zöldjének végtelensége áramlik be hozzánk. Az öblös terem hűvös csendjében pedig halk hangú rajzok, képek, első látásra majdnem meredt szobrok szunnyadnak, a falakat nem ostromolják lobogó színek, nyugtalan vonalak, hiába keressük úgy a fiatalság lázadó temperamentumának, mint a technikai bevégzettség fölényének nyomait e munkák, próbálkozások arculatán. Tartózkodó aszkétatermészet elvonatkozása, sápadt absztrakció, a végső formula felé való gravitálás arisztokratizmusa olvasható ki a fiatal művész alkotásaiból.

Gyors népszerűségre ezért kevéssé számíthat, azonban bizonyos, hogy bemutatkozása bármily csendben és úgyszólván teljes részvétlenséggel történt, nem múlik el nyom nélkül. Látszólagos nyugalma és zártsága mögött ugyanis temérdek nyugtalanító kérdés, lényegbe vágó feladat lappang, töprengése további töprengésre serkent másokat is; ami őt megtermékenyítette, az munkáin keresztül újabb termékenyülésre vezet.

A még nem tisztázott eredmények mögött távoli kifejlődés perspektívájának vonalai tünedeznek fel; el kell tehát tekintenünk a kézzel fogható valóság materiális értékelésétől.

E kiállításon ott látjuk a bravúros technikával felépített régebbi szobrait. Georg Minne, Metzner sőt Rodin hatása is érzik e plasztikai munkákon. Mellettük néhány újabb szobra. Némelyik mintha Gauguin fába rögzített figurája lenne. Régebbi szobraival korrespondáló képet, rajzot nem találtunk e kiállításon, úgy látszik később eszmélt piktori képességeire, amikor már túl volt a tanuló esztendein.

Nem tudjuk, vajon a fa anyaga, a matériából következő technikai problémákkal való küzdelme vezette e őt a nagy egyszerűségre, vagy pedig a monumentális piktúra örök értékeinek felismerése.

A primitív művészek nagyon hatottak rá. A vonalak, síkok leegyszerűsítése és sommázása, a színek puritán kezelése arra vall, hogy az aprólékos részleteket elmellőző nagyvonalú stílus felé törekszik. A szintetikus szemlélet nagy fegyelmezettséget, szinte abszolút tudást, festői kultúrát követel. Murmann ma még nem győzi elég erővel, lélegzettel, hogy az eléje torlódó akadályokat leküzdje, hogy tartalommal töltse be az adott kereteket.

Újabb szobrai monumentálisan felfogott alkotások. A sommázott, nagy síkokba tömörített formák erre utalnak. A szobrok centrumából szétsugárzó vonalakat nem zárják le a felület határai - úgy érezzük - hogy azok a matéria kereteit áttörve nagy messzeségbe futva folytatódnak.

Vázlatai bámulatosan tiszták. A végsőkig leegyszerűsített vonalak klasszikus szabatossággal vetítik a test formáit a szemlélő elé. E szabatosság azonban híján van az iskolás pedantériának kicsinyes vonaljátéknak. Az emlőjét fogó nő vázlata emlékezetes darab és alig ismerek magyar művészt aki így meg tudta volna oldani e feladatot.

Rajzai kitűnőek. Képei azonban azt mutatják, hogy e stúdiumok, tervek nagy méretekre fokozva lankadtan elhervadnának. A primitív szűzi líra talán még átmenthető volna a kész alkotásba (bár az sem valószínű), de ez önmagában nem elegendő. A képei még nem eléggé konstruktívak, a kompozíció nem eléggé alátámasztott, sőt helyenként mintha a dilettantizmus nyomai ötlenének fel. Természetesen a legjobb értelemben vett dilettantizmusról lehet csupán szó e helyütt, mely nyilván a kontrol által nem fékezett, odaadó naivitásban leli a magyarázatát. Ámde e naivitás mélysége, a primitívség fanyar szépsége bőven kárpótolja a szemlélőt. Érezzük a festő meghatódását, magas intelligenciáját.

Egyik képe: anya ül gyermekével a csónakban. A víz sűrű pép, a csónak bordáinak foghatósága is labilis valami. Szóval az anyagszerűség teljesen hiányzik e képből is, mint a legtöbb képből. De a három-négy tömör, felfokozott szín harmóniája, a figurák egybefonódása, a régi nagy mesterek emlékét idézi fel; az egész együttvéve áhítatot keltő, megkapó produktum.

Murmann József Árpád érzései szerint kész egész művész, a szubsztanciát keresi és meg is közelíti, de eszközei még tökéletlenek. Hisszük, hogy tudatos munkával művészetének ily természetű hiányosságait is eltünteti.