Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 10. szám · / ·
Nem tégedet hívlak, de végtelenbe
Kiáltó lelked, messze suhogó
Nagy árnyadat, mert e papircsomó
Nagyon erős, a múlás véle gyenge
S lebírja az élet bús zsarnokát -
Mik a gyászmúzsa leples csarnokát
Özönlik el, a verseid, enyémek -
Őket, köszöntöm illetem, fogom,
Mint a kezed, testvéries jogon,
Bár a fülemben a halotti ének
Morajlik zokogón.