Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 8. szám
Négyszáz nadrágosok közt egyetlenegy kisasszony,
Jaj, háborút üvöltő, jaj, vérvihart süvöltő
Négyszáz nadrágosok közt hogy ő is úgy szavazzon?
Már szólítják: Ranken kisasszony!
És nyílik ajka, most elsohajtja,
De jaj, egyetlen szó csak s az sem buggyan ki rajta.
Se fia még, se férje, akit majd megsirasson.
Szavazzon hát, szavazzon!
Hisz fia mind és férje és apja és fivére.
Ranken kisasszony!
Nevét másodszor hallja s felfut torkába vére.
Mégis feláll inogva s csak szájat lát s szemet,
Mind furakodva nézi s ingerkedőn csahol:
Szavazzon hát, szavazzon!
- Honát imádja bár - a térde megremeg,
Fulladtan elrebeg egy angyali nemet
S székére pityeregve visszahull
Ranken kisasszony.
Mit tudom én, hogy fiatal-e, szép-e?
S mit bánom én! Ma ő a szépek szépe.
S kiért szegény fejem egy éjet átvirasszon,
Ranken kisasszony:
Lehet-e is ma valaki szebb nála?
Várom a lépcsőkön s hajnallik. Elébe!
Most suhan kifelé. Ó Ranken kisasszony!
Hogy összerándul tépett szárnyu válla
Ranken kisasszony mily halottfehér!
Mit mondjak még? Csak kezénél fogom
S ajkával összeér homlokom
S ajkammal homloka összeér.