Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Cholnoky László: Cholnoky Viktor

Cholnoky László: Cholnoky Viktor
2.

Egyébiránt Cholnoky Viktor élete látszólag egyáltalán nem gazdag a széljegyzetekkel bosszantható eseményekben. Ebből a szempontból majdnem egyhangú, típusos. És ez az egyetlen típusos mindenek között, amik Cholnoky Viktorral bármily úton-módon összefüggenek. A született újságíró típusos élete az övé is. Csodálatos könnyelműséggel elpazarolt fiatalság, - ámbár úgy érzem, hogy ezt nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, - félbenmaradt egyetemi évek, a mindezekre automatikusan bekövetkező lebágyadás, az egyre nagyobb bajok tömkelege. A tipikum itt aztán meg is szűnik. De a megszűnés előtt nem volt semmi nagyszabású, semmi különös, korábbi életéből még a nagyvilágban való bolyongás is hiányzik. Budapesten és nehány vidéki városon kívül mindössze Bécsben és Fiuméban volt. Gyászos akarata volt ez az ő külön fátumának, hiszen ő távolbalátónak született. És erre fordulván a szó, az ő kontraszt-szerző szelleme bizonyára azt panaszolná, hogy azért lett időnek előtte rövidlátóvá, mert nem válthatta valóra a távolbalátó-képességét. Mert mérhetetlen messzeségeken keresztül is csodálatos biztossággal látta meg messze vidékek értékes, új meglátnivalóit. Csak egyszer volt Fiuméban, csak három napig volt ott és a halszagú Gomila egyik pocsék kis osztériájában már rátalált a csodálatos Trivulzióra, aki a kalandor, hazug olasz-horvát-dalmata véregységnek oly tökéletes típusa, hogy az ő ismerete után a heterogén Fiume fotográfiai teljességgel áll az intelligens ember előtt, aki az egyéb tudnivalókat úgyis tudja. - A nagy kés című elbeszélése [*] a japánt hozza ilyen csodálatos közelségbe; Takáissziró, a zsonglőr, nem egy japán, hanem a japán maga.

Az egyetem elhagyása után a vidéki lapszerkesztés következett. Három lapot is szerkesztett egymás után, de mind a három próbálkozás búsan végződött. - A harmadik fiaskó után a komplikált szerkezetű semmi következett, ami otthoni levegő-nézésből, idegesen rágcsált britannica-szivarokból, a Meyer's Conversations Lexiconból kipingált nemesi-címerekből, éjjeli zenékből és borokból volt összeállítva.

Tehát kívülről is figyelemmel kísérhető jelentős, rendkívüli dolgokban nem volt gazdag Cholnoky Viktor élete, ami pedig valójában a benső, teljesen rendkívüli dolgok szakadatlan láncolata volt.

A láncszemek elseje: a megszületés, maga a rendkívüliség. Cholnoky Viktor 1868-ban született. De lekésett. Már néhány száz évvel azelőtt kellett volna megszületnie. Kétségtelen ez, mert a mában soha, egyetlen percre sem volt itthon úgy, amint itthon vagyunk talán mi többiek. Azt kell hinnem, hogy az ő belső életének minden kínos hánykolódása, - ni hogy húz már engemet is a glosszátorok lábára vert delejes patkó! - vergődő küzdelem volt a meg nem egyező korral, ami végül is legyűrte és rákényszerítette a szép, nemes rezignációra. De úgy látszik, csak formálisan adta meg magát, lelke mélyén nem halt el a korábbi század visszhangja. - Később is, amikor már szinte széttépte az élet, furcsa kis szobájában középkori várúr volt és kedvét a zordonabb napokon is, barátinak vendégelésében lelte; az éjszakában, itt és ott, a Lajosok udvarából pajzánul kiszökött kozőr volt; amikor csodálatos történeteit írta, az apró kis szoba falai szétnyíltak és ő, szomorúkék szemével Szerosztrisz fáraó piramisának dohos belsejébe látott be, vagy a fakó messzeségben megpillantotta Kökküregén kán tatár hordáit. Amikor egyedül volt, Shakespeare lelkével beszélt vagy elküldte a képzeletét, hogy járja be Babylon napsugaras utcáit, keresse fel Mekkát a szent Kaába kövének érintésére. Az isteni eredetű kőnél sokszor járt a kósza képzelet, amíg az szerelmessé tette magába és nem is engedte el többé. Cholnoky Viktort azután vágyó szeretet fogta el minden iránt, ami a kabbalisztika országába való, attól fogva gyakran tárta fel képzelt csarnokait a tudós Rambam fogadására. És mindezekbe a megnyilvánulásaiba egész lelkét belevitte, szinte nyugtalanul várva, amíg átlépheti a túlzás határait. Kevés ellensége volt, - hiszen oly szeretetreméltó tudott lenni, - de ezek közt a kevesek közt bizonyára a legunottabb, - ez több, mint a gyűlölet, - a legunottabb ellensége az aurea mediocritas, az arany középszer volt, aminthogy minden aranyból valót sietve eltolt magától. És ez egyben a sors kegyelmes volt iránta nem sok eltolni valót torlasztván gyenge fizikumának útjába.

Cholnoky Viktor írói élettörténete voltaképpen a kilencszázas évek legelején kezdődik, amikor Budapestre került és a Pesti Naplónak lett először korrektora, utóbb munkatársa és csodálatosan rövid idő alatt a segédszerkesztője. Újságírói sikereivel párhuzamosan növekedett írói, sőt eleinte főként cikkírói nevé. Cholnoky ez útjától örökre elválaszthatatlanok a kedves kísérők nevei: az elsők közt is legelső a nyájas Balla Mihály, majd Ábrányi Kornél és Gracza György, a Budapest akkori szerkesztője. Cholnoky Viktor előtt szinte napról-napra új lapok nyíltak meg. Emlékszem, hogy a legelsők közt volt a szende Alkotmány. Azután jött a Magyar Szalon, a Képes Családi Lapok, majd a Gellért Oszkár, Osvát Ernő és Mihajlovics István szerkesztésében megjelenő Magyar Géniusz. Akkoriban tűnt fel Cholnoky Viktor látóhatárán az azóta meghalt Gerely József és az ő megjelenése két új lapot jelentett: az Egyházi Közlöny-t és a Magyar Szemlét. Azután jött a Szalon Újság, később a Vasárnapi Újság. Amikor A Nap munkatársa lett, már kész, keresett ember volt mint cikkíró az elsők közt. De a kiváló belletrista, - mily lapos ez így és viszont mily kellemetlenül hegyes lenne részemről, ha nem volna ilyen lapos, - a kiváló belletrista akkor kezdődik, amikor összetalálkozott a miniatűr öregúrral, a reciprok-Gulliverrel, aki másfél méternyi mivoltában többször másfél-méterrel tud nagyobb lenni az igen nagyoknál is: Kiss Józseffel. Amikor a Hét munkatársa lett. A Hétben jelentek meg túlnyomó részben azok az elbeszélései, amelyekből három kötete összeállítódott. Ez már az a Cholnoky Viktor, akit mindnyájan ismerünk. Ez Paganel, a cikkek apja, ez a bölcs Arne Saknussem és az elmés). Ő az, aki ötleteinek túlcsordulását érezvén, a Kordillerák kopár sziklái közül, vagy Tutuila szigetéről; a Számoa-szigetek gyöngyéről visszaidézi «ólomlábú mondanivalóinak szárnyas szavú pilótáját», a fiumei Gomilából származott Amanchich Trivulziót, elcsalja a Ferencváros ódon kocsmáiba vagy a korzó ragyogó éttermeibe, megitatja groggal és elmondatja vele a lovag különös vacsorájának gyászos lefolyását és egyéb rendkívüli eseteket.

Cholnoky Viktor ekkor már közel járt zenitjéhez, de még nem érte el azt. Egy hideg téli éjszaka várt még rá. Azt nem kerülhette el, mielőtt az ív csúcspontjára jutott. Az igazi kiválasztottak útja ritkán kerüli ki a Kálváriát.

Ezen a kijelölt téli éjszakán ott voltam nála. A két kisgyerek már aludt; ki kellett nyitnunk az ablakot, hogy Gianaclis és a Kyriazi testvérek remek készítményeinek füstté omlott lelke, - ő az egyiptomi cigarettát élőlénynek tekintette - kiröppenhessen. Csillagos, hideg ég nézett be egykedvűen, sokáig, mert megfeledkeztünk az ablakról, ami egyszer aztán, egy pillanatra elsötétült Csodálkozva néztünk össze, mert nem volt sehol senki; aztán újra felvillant a csillagos ég. A difteritisz suhant be akkor a szobába és barna kezével átkapta a kisebb fiúnak, a kedvenc Viktorkának hófehér nyakát. Három nap múlva csendes lett a lakás; a nagyobbik gyerek bujkált, félt az apja sírásától. Cholnoky Viktor összeomlott; ágya körül az őrület ólálkodott. - Ezt a szörnyű időt sírják vissza Cholnoky legtökéletesebb munkái: a Lucidum intervallum, a Szent Cziprián tükre, az Olivér lovag és a Durhán fia.

[*] Le Cimeterre címen franciára is lefordítva.