Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Lányi Sarolta: Várok, várok, várok

Lányi Sarolta: Várok, várok, várok
I.

Várok, várok, várok,
mindig ujra, mindig szívszakadva
s mindig Egyet: téged.
Jaj, mind elhagytak gondolatjaim,
az elpártolt gazdag barátok,
elmentek mind az Egy vezér után:
utánad.
Velem csak egy maradt: a bánat,
az örök-beteg eleven érzést
fájó mérges tűkkel karcoló
gonosz beszédű gonosz orvos.
Ó szegény kiterített meztelenül remegő lelkem
neszelj föl, ébredj, gonosz orvosod üzd el:
valahol elindúl édesen ismerős levegő-hullám,
a láthatatlan harsonás
vidám illatzenét tülűlve,
jön, jön, jelenti drága jöttét
az Egy vezérnek,
ki visszahozza gazdag gondolatjaim
s hozza szivében szivem örömét.