Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Lányi Sarolta: Utolsó üdvözlet
Kedves virágok, ne feledjetek,
holdfényes álmok, áldott hajnalok:
ábrándjaim szivárványos csapatja,
költőtök voltam és most meghalok.
Én sírtam hűs öledben holdas éj
és én merengtem reggel a csalitban
s nem volt fénylő harmatcsepp oly parányi,
mit akkor szemmel-szívvel föl nem ittam.
Enyém volt minden s én a Mindené,
a fénnyel voltam titkos szerelemben
táncoltam félős örvények fölött
s a golgotára is dalolva mentem.
Szivek tüzeltek, arcok színesedtek,
forró dalomra szemek könnyesedtek...
Virágok, álmok, holdak, hajnalok
tőlem elmúltak, - én már meghalok.