Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Lányi Sarolta: Utolsó üdvözlet
Már nem hazám a holdas messzeség
hol fényivó sötét virágok hajladoztak
s komorfejű fák égigmeredve
az éjszakában titkaim susogták.
Már nincsen titkom. Rég nem üzenem
a csillagoknak földi szívem üdvét,
keservét sem kiáltom bús panasszal,
harsány zokszóval föl a magas égnek.
Kiégett mind és megvakult a csillag,
a puszta menny rideg magasban ásit,
s amelyben annyit fürdött fájó lelkem:
a dal ezüstpatakja megfagyott.