Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 5. szám · / · Ambrus Zoltán: Mirbeau

Ambrus Zoltán: Mirbeau
V.

Mirbeau számtalan írótársát sértette meg, olyan epés, annyira kíméletlen és veséig ható támadásokkal, aminőkre a tizennyolcadik század polémiái óta nem találni példát. Hogy amikor szabad folyást engedett ennek a leküzdhetetlen és végzetes kedvtelésének, nagyon sok igazságtalanságot követett el, kétségtelen. Nemcsak azért kétségtelen, mert nem lehet elhinni, hogy azok közül, akik Franciaország dicsőségei, minden második ember sötét alak volna, akit be kellett volna börtönözni; már pedig abból, ha Mirbeau valamennyi vádjának hitelt adnánk, ezt kellene következtetnünk. De kétségtelen abból is, hogy a kritikáiban - azokban, melyek tisztán irodalmiak - temérdek az igazságtalanság. Az igazságnak ez a fanatikusa sokszor tévedett, mert judíciuma nem volt méltó a tehetségéhez. Nyilván mindig őszinte volt és őszintén kívánta, hogy mindig igazságos lehessen; de a véralkata gyakran megtévesztette.

Természetes, hogy a megbántottak, ha alkalmuk nyílt rá, nem mulasztották el visszaadni a kölcsönt. «Hivatásos anatéma-üvöltöző!»... vagy: «Kissé komikus, hogy már kora reggel a hóhér attitűdjébe helyezkedik»... - mondták róla. Néha nevetséges figurának tüntették fel, néha lebírálták. Írói erejét és stílusának fényességét nem lehetett elvitatni, de - mint az embernek nagy szerencsétlensége volt feketevérűsége - írásának is voltak gyöngéi és nyerseségét, ízlésbeli megtévedéseit, «mosdatlanyszájúságát» gyakran fölemlegették. Kisebbítették is és minél udvariasabb, finomabb szavakkal, annál hatásosabban. Jules Lemaitre például azt írta róla: a bolondokat nagyon jól rajzolja.

Ebben a kritikában van valami igazság. Mirbeau alakjai között feltűnően sok a mániákus. Mániákusok a L'Abbé Jules legremekebbül rajzolt alakjai is: a püspök, aki mindentől fél, de különösen az elhatározástól, a cselekvéstől és a megbíráltatástól, Pčre Pamphile, aki egy életen át koldul, hogy a világ legnagyobbszerű templomát építtethesse fel, és főképpen Jules, aki csupa mánia. De mennyire élnek ezek a mániákusok! Kivált Jules, ez a legszerencsétlenebb minden regényhős közül, akinek lelkét annyira megnyomorította az el nem fojtható vágy s aki természetimádatának kifejezésére olyan szép szavakat talál.

Mirbeau: Jean Roule, az anarchista. De mintha volna valami rokonsága ezzel a Jules-lel is, akiben azért olyan sok a kajánság, a feketevérűség, mert rettenetesen boldogtalan.