Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 5. szám · / · Ambrus Zoltán: Mirbeau
Octave Mirbeau-t egész életén át üldözte s talán még holta után is üldözni fogja az a kérlelhetetlen ellensége, kit a lelkében hordott: a tulajdon véralkata. Fékezhetetlen indulatossága, a túlságokra könnyen elcsuszamodó természete, idegenkedése mindattól; ami mérséklet, megfontoltság, körültekintés, a messzebb esőt is figyelemben tartó óvatosság, az a sajátsága, hogy csak lelkesedni vagy gyűlölni tudott, az a fogyatékossága, hogy nem volt képes magán uralkodni. Ez az ellensége, akitől nem válhatott meg, mindig temérdek bajt szerzett neki, újra meg újra rossz hírbe keverte - rosszabb hírbe, mint amilyet megérdemelt - és sokat rontott a munkáin is.
Abban az időben, amikor már az ellenségei se tagadták, hogy Franciaország legtehetségesebb újságírói közé tartozik, hol az egyik szerkesztőségből tessékelték ki, hol a másikból, mert senkivel se tudott összeférni. Hivatalában nem volt maradása; politikai, művészeti és irodalmi kritikáinak minduntalan indulatos hangú polémia lett a következése és több esetben párbaj. Rodin főképpen az ő filippikáinak köszönheti, hogy kinevetett emberből egyszerre csodált szobrásszá változott át; Maeterlinck-nek, akit sokáig gúnyoltak, az ő bátor föllépése, harsány üdvkiáltása, egy csöppet se fösvénykedő dicséretei és emellett jobbra-balra vagdalkozó kirohanásai szerezték meg az első népszerűséget; de amikor nem lankadó buzgalommal gyűjtött ellenségei azzal támadtak rá, hogy csak a romboló düh dolgozik benne és semmi se szent előtte, mert nincsenek meggyőződései: támadói közepett egyedül maradt.
Mert a részletkérdésekről egyszer-másszor megváltozott a véleménye és új álláspontját ugyanolyan hevességgel védelmezte, mint a régit és mert - mikor az igazát vitatta - nem kímélt se kapitalistát, se szocialistát, sőt még az olyan «ideális anarchistá»-kat sem, aminőnek magát vallotta: gyakran kellett találkoznia azzal a váddal, hogy meggyőződés dolgában gyönge lábon áll, sőt azzal a gyanúsítással is, hogy heveskedését az érdek irányítja... pedig munkáiból - nemcsak könyveiből, hanem újságcikkeiből is - nyilvánvaló, hogy az élet fő dolgairól, a társadalmi és erkölcsi nagy kérdésekről mindig egyformán gondolkozott és írt.
A
A
De a szertelenségekre való hajlandóság és a brutalitás nemcsak ebben a két hirhedt könyvében teszi próbára az olvasó türelmét. Kevésbé ismert, régibb munkáiban is szemet szúró a szinte keresett nyerseség, az indulatosság megnyilatkozása, a gyönyörű mondások közé férkőző sok ízléstelenség, a mértéktartásnak és harmóniának az a hiánya, mely meg tudja rontani a legnagyobb hatásokat is, a művészi előadás nagy egyenetlensége. A
Micsoda élmények magyarázhatják meg azt az izzó gyűlöletet és azt az újra meg újra feltámadó bősz haragot, mely innen és
Olyan hiba volt ez, mely még holta után is meg fogja bosszulni magát: mert mindig lesznek, akik csak ezt a hibát fogják észrevenni benne; mert, hogy véralkatának gyöngeségei munkáiban túlélik őt, ez mindig csökkenteni fogja ékesszólásának hatását és csorbítani fogja emlékezetét.