Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 4. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Régi mesterek - régi hangszerek

A lélek legbensőbb rejtekében, csendben, láthatatlanul ott trónol a Múlt. Csendben, láthatatlanul, de teljes erővel. Ha ünnepet ülünk, érzéseink színét, tüzét neki áldozzuk és áhítattal szemléljük mindazt, ami vele összefügg. Palotákat emelünk a Múlt tiszteletére, összehordjuk, felhalmozzuk mindazt, amit az egykori élők agya kigondolt, keze megragadott. Lábujjhegyen, suttogva haladunk el a sokszázéves holmik mellett és szemünk könnybe lábad, ha a rég elhallgatott hangszereken hervadt melódiák zendülnek fel.

A földrajztudós, a katona ha ráhajol a térképre, zöld erdők, lankák, kanyargó országutak, csillogó folyók bontakoznak ki agyában; három négy ütem a zörgő régi hangszeren és nagyapáink nagyapái sétálnak el előttünk, régi óraművek zakatolnak, postakocsis trombitál, sötét boltívek, tornyok, bástyák úsznak a ködös fantázia ezüsttaván.

Meleg és mindenképpen művészi este részesei voltunk. Landowska Wanda, Hammerschlag János, Hubay Jenő, Grümmer Pál csembalón, orgonán, hegedűn, csellón és viola di gambán XVI-XVIII. századbeli komponisták szerzeményeit mutatták be. Valósággal «bemutatták», mert e zeneműveket, elfeledett, nehezen hozzáférhető porlepte kották közül bányászták ki és túlnyomórészük a hangverseny-látogató közönség előtt teljességgel ismeretlen.

Landowska Wanda intim barátságot tart hangszerével, a clavicembalóval. Mintha nem is hangszer mellett ülne, hanem eleven emberrel folytatna meghitt szeretetteljes beszélgetést. Szokatlan elfeledkezéssel merül el hangszerébe, nem érzi a ráboruló térséget, az embereket. A kiröppenő régi melódiákat visszateregeti, körülövezi magát velük, szürcsöli, magába ömleszti azokat. Bizonyos, hogy fanatikus híve a hangszerének, mely számára egyben életcélt is jelenthet. Händel «Grobschmied» variációi, Purcell Ground című munkája üdén, sziporkázó fénnyel, táncoltak a keményen pengő merev húrokon.

Hammerschlag János (a hangverseny szervezője» orgonaszóval varázsolta vissza a régmúlt idők muzsikáját. Egész sereg apróságot, (mindmegannyi zenei nippet játszott el: Byrd, Lassus, Purcell, Le Begue, Biber feledésbe merült nevei mellett Bach és Frescobaldi szerepeltek programjában. Ritka stílusérzéssel, muzikalitással interpretálta e régi mestereket. A lomha orgonából frissen, szinte szellemes lendülettel szálltak fel e néhány ütemre terjedő melódiák, némelyike olyannak tetszhetett, mint a nehéz brokátselyem fölületén tündöklő hímzett virágszirom. Ódonságuk, időhöz kötött voltuk az érdeklődésünket nem lankasztotta. Bach E-moll fugájával és prelúdiumával tett pontot produkciója végére Hammerschlag. Egészséges, telthangzású, épkézláb munka, méltó a muzsika, az orgonajátszás halhatatlan nagymesteréhez.

Hubay Jenőnek és Grümmer Pálnak csupán a több hangszerre írt kompozíciók előadásában volt szerepe. Kitűnő kvalitásaik ezúttal is érvényesültek.

A közönség, helyesebben annak egy töredéke meghatódva emlékezett a párizsi "Société de Concerts d'Instruments Anciens" kilenc esztendővel ezelőtt tartott hasonló szellemű produkciójára. (A muzsikusok egy része már elesett.)... Kilenc esztendő hosszú idő...