Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 4. szám · / · Figyelő
Mellhártyagyulladásban halt meg, de ő is a háború halottja: a sárosi falvak felépítési akciója közben szerezte a halálos betegséget. Ennek a munkának ő volt a művészi lelke a közigazgatás, politika, földművelés emberei között ő védte a művészet érdekeit, kemény küzdelmet is vívott értük s barátainak, ha hivatalos dologban bevetődött egy-két napra Budapestre, sokszor panaszkodott a nehézségek miatt, melyeket a sablonra járó hivatalos ész útjába támasztott. Nem akart ő valami levegőben lógó, ábrándos művészetet a szegény sárosi tótok falvaiban, okos és jóérzékű koncepciója volt arról, miként kell a parasztember kis házát úgy felépíteni, hogy szívesen lakjék benne, megfeleljen szerény élete igényeinek, de szép is legyen, hogy aki lakik benne, abban öntudatlanul felderengjen legalább valami homályos sejtelme a szépségnek. Sok munkája, buzgólkodása, lelkes impulzív lényének szeretete az ügy iránt most mind kárba vész.
Kárba veszett a magyar építészetre nézve az ő nem közönséges tehetsége is. Fiatal volt még, harminchárom éves, pályájának kezdetén állt, még nem volt alkalma erejét nagyobb dolgon kipróbálni. Talán kissé nehezen is boldogult, mert nem igen értette azokat az utakat és módokat, melyek nélkül bajosan juthat az építész nagy megbízásokhoz. Budapesten két nevezetesebb műve van: az állatkert épületei, melyeket barátjával, Koós Károllyal együtt csinált s Herczeg Ferenc hűvösvölgyi villája. Mind a kettő nagyon figyelemreméltó munka: a praktikus és a művészi szempontnak szerencsés egyesítése van bennük s valami kellemes, világos harmónia, - jól esik rájuk nézni.
Magyaros építésre törekedett, de azt hiszem, mélyebben igyekezett megfogni a problémát, mint azok a sújtásos magyaroskodók, akik Lechner példáját félreértve, frázis-hatásoknak hízelegve annyira kompromittálták az úgynevezett magyaros építésmódot. Zrumeczky kitűnően értette kivált az erdélyi magyar építkezés nyelvét: organikusan, e nyelvből magából próbálta megkonstruálni a maga stílusát, - nem cifra népies frazeológiát épített, nem is rosszul megértett etnográfiát, hanem modern, célszerű, az életnek megfelelő építkezést, amelynek gyökerei belenyúlnak a magyar tradícióba s kapcsolatot tudnak tartani a speciális magyar életfeltételekkel. Hogy sikerült volna-e neki ezt megcsinálni, azt most már sohasem fogjuk megtudni, de akik ismertük, tudtuk róla, hogy tehetsége is van rá, lelkesedése, kitartása, komoly akarata is.