Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 3. szám · / · Figyelő

Szini Gyula: Kőmíves Kelemen

Kelemen kőmíves ismert székely népballadájához csak azzal a művészettel lehetne hozzányúlni, amely egy időben Strindberg előtt lebegett: a darab egyszerű legyen, minden népek előtt érthető, de primitívségében mégis olyan művészi lendület legyen, mint a régi inkunábulumokban, a nép számára készült fametszetes képes bibliákban. A nép művészetében rejlő primitív zsenialitásnak találkoznia kellene a művész naivul friss invenciójával. A legnagyobbat kellene akarni és a legnehezebbet megvalósítani! Ezt a mérték fölötti mértéket a Nemzeti Színház «Kőmíves Kelemen»-jével szemben nem lehet alkalmazni. Sok naivitás van benne, de ez részben szándékolt és könyvtárszagú, részben önkénytelen és ezért humorosan hat. Ha ellenben a rendes mértéket alkalmazzuk, amit a mi időnk számára írt komédiákkal és spektákulumokkal szemben szokás és talán kell is fölállítani, akkor a tisztességes irodalmi jóakaratnak egy sikerültebb művével állunk szemben, amelynél még az is helyeselhető - ami különben megróni való volna - hogy az író egy kiváló színpadi szakértő mankóját vette segítségül. Kárpáty Aurél finom, nemeshangú lírai kötettel és harcias irodalmi kritikákkal tűnt föl. «Kőmíves Kelemen»-je biztató lépés szebb jövője felé. Vajda László a Magyar Színház főrendezője és egy sikeres színdarab szerzője. Nyilvánvalóan színpadi tudását és gyakorlatiasságát adta kölcsön az együttes erővel írt darabhoz. Egy művész sorsát állítják elénk, akinek nagy alkotása elé természeti és még középkorian misztikus, boszorkányos elemek is folytonosan gáncsot vetnek. Az ellene föllázadt világrendet és előítéletet csak a saját boldogsága árán tudja a maga javára szelídíteni: a szerelmes feleségét dobja áldozatul azért, hogy Déva vára álljon és a besenyők ellen megvédje az országot. Azt a középkori legendákból ismert gondolatot, hogy az épülő monstrumot embervérrel kell itatni, a szerzők kibővítik a művész prometheuszi sorsává. Mindebbe beleszövődik még a szerelem, az asszony kérdése is. Csupa olyan elem, amely a nagyvonalú tragédiák felé csúcsosodik ki, de így is, a magyar legendák iránt való tisztes kegyelettel és a darabíró cirkalmával megrajzolva is hatásos és érdekes. Az előadás nemzeti színházian patetikus. Odry Árpád, Márkus Emília, Pethes, Jászai Mari, Kürti József, Nagy Teréz, Fáy Szeréna, Hajdu, Bartos, Fehér a darab főbb szereplői. A rendezés és a mise-en-scčne számos érdeme Hevesi Sándort illeti.