Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám
Túl minden szerelmek delén
Ó, mit keressek itten én,
Ó mit keressek, ó kit szeressek,
Ó min kacagjak, min nevessek,
Jaj, mennyi mindent hittem én,
Most mit keressek itten én?
Túl ifjúságom kék taván
Találkozunk mi még talán;
Ha már nem élek, ha már nem élek,
Megint sokat leszek tevéled
És újra egymás oldalán
Leszünk még boldogok talán...
Túl halálon és életen
Kísér szerelmes énekem;
Szerelmesem vagy, szerelmesem vagy
Még akkor is, ha minden elhagy,
Szerelmesem vagy énnekem
Halálon túl és életen...
Milyen jó lenne menni, menni,
Egyedül egymagamba lenni;
Nem szólni semmit senkinek,
Csak tartani a semminek;
Egyedül menni széles úton,
Nem autóban és nem vasúton,
Nem tudni merre? mért? minek?
És senkit se kérdezni meg;
Csak tenni lábat láb elé,
Érkezni csöndes ház elé,
Hold fénye mellett menni be
S az ágyra holtan esni le...