Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám

Lányi Sarolta: Jó volna szépen élni

Jó volna szépen élni, öröm tüzében égni
és fölrepülni szárnyán szép röptü szerelemnek, -
de mért vagyunk mi most, ó mért vagy vélem együtt
e kornak gyermeke?

Én elbúvok remegve, orcámat eltakartan,
én csak téged akarlak s csendes, merengő álmot, -
miért tolakszik hozzám mindenki más keserve
megtépni életem?

Csak ennyim volt: az élet, csak ezt adtam tenéked
s feléd hajolt zöld ágán egyetlen ifjuságom, -
miért múlik bitangúl - mit néked tartogattam,
a szív nemes heve?

Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja
s ha már eltölt szinültig keserve millióknak,
mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre
véres betűket írni...

Jaj mért kell sírni, sírni?