Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 23. szám
A gazdasági élet sohasem volt érdekesebb és figyelmet érdemlőbb, mint most, mikor már 28-ik hónapjában vagyunk a világháborúnak. Roppant erőfeszítések történnek mindkét részen és a gazdasági erők békében nem képzelt felfokozásának lehetünk tanúi. A hadsereg munkáját támogató gigantikus méretű gazdasági erőkifejtésnek szemmelkísérése a legnagyobb mértékben érdemes. De más szempontból is figyelmet kelthet ami gazdagsági téren ma történik. A jövőért folyik most a harc, a jövőbeni gazdaságért és a jövőbeni gazdasági erőkifejtés minél kedvezőbb feltételeinek megteremtéséért. Ezekért a feltételekért azonban nemcsak a harctereken küzdenek, hanem lankadatlan erővel a frontok mögött is. S a gazdasági élet, míg valóban csodálatra méltó elánnal támogatja a hadsereg munkáját, céltudatos előrelátással kezd berendezkedni azon feladatok elvégzésére is, melyek sejthetőleg háború után megoldásra fognak várni. Ám a gazdasági történések káoszában épp a legjelentősebb és legáltalánosabb jelentőségű dolgok a legtöbb esetben elkerülik azok figyelmét, akik csupán a napilapok értesüléseiből kísérik figyelemmel a változások menetét és az összefüggéseket keresők számára tán nem fogunk hiábavaló munkát végezni, ha a gazdasági alakulatok tömkelegéből a legfontosabbakat, kiemelve, azon jelentőségükben mutatjuk be, mely a napilapok által történt közlésekből nem mindig derül ki.
A lefolyt két hét legfontosabb gazdasági eseményei:
Az államfinanciális ügyek fontos szerepet játszottak az elmúlt két hét gazdasági történetében. Franciaország tető alá hozta második hadikölcsönét, Oroszországban intenzív propagandát fejtettek ki a hatodik érdekében, Ausztria és Magyarország pedig ezen idő alatt bocsátotta aláírásra az ötödiket. A háborús kiadásoknak hadikölcsönök útján való fedezésével bizonyos időközökben minden állam kísérletezik, habár nem is egyforma eredménnyel. A hadikölcsönök sikerének legnagyobb jelentősége az, hogy az államok háború utáni pénzügyi feladatait nagy mértékben megkönnyíti. Hadikiadásainak minél nagyobb hányadát sikerül egy államnak hadikölcsönök útján fedezni, annál kisebb mértékben fog arra kényszerülni, hogy függő kölcsöneinek fundálása céljából részt vegyen majd abban az ádáz versenyben, mely háború után a pénz utáni kereslet miatt keletkezni fog. A világháború második évének végén a központi hatalmak 82 milliárd koronát kitevő háborús költségükből 63 milliárdot, ellenségeink pedig 161 milliárdnyi költségükből csak 52 milliárdot fedeztek hadikölcsön útján. Úgy Franciaországnak, mint Oroszországnak égető szüksége volt már egy újabb hadikölcsönre. November hó elején Franciaország hadiköltsége már meghaladta az 53 milliárdot, mivel szemben fundált, illetőleg hosszúlejáratú (járadékszerű) hadikölcsönre csak 15.180 millió volt. Franciaország újabb és mint ilyen második hadikölcsöne az előbbi összeggel szemben kb. 4 milliárddal kevesebbet, megközelítő pontossággal 11.360 milliót hozott. E második hadikölcsön eredményének dacára is, a nem fundált kölcsönök az összkiadásnak még mindig 50%-át teszik. Oroszország háborús kiadásai november elején 58 milliárdot tettek ki, ebből hosszú lejáratú kölcsönnel fedeztetett 11.2. A most kibocsátott 3 milliárd rubeles kölcsönnel nagy fába vágta fejszéjét Oroszország, mivel ilyen nagy kölcsönt még sosem bocsátott ki és kétséges, hogy ilyen hatalmas összeget, valutánkban kifejezve, majdnem 8 milliárdot, gyenge pénzügyi viszonyai mellett saját piacain tud-e majd placírozni. Azonban az esetben is, ha ez sikerülne, a fundált kölcsönök csak 33%-át tennék a háborús kiadásoknak, vagyis a kiadások 67%-át háború után kellene hosszú lejáratúra konvertálnia. Ausztria és Magyarország hadikölcsöneinek fundáltságát illetőleg hasonlíthatatlanul jobban áll. A második háborús év végén Magyarország háborús összkiadásából 11.200 millió koronából 6300 volt fundálva, Ausztriának 21 milliárdnyi költségéből pedig 13.500 millió. A most kibocsátott hadikölcsönökkel, melyek impozáns sikerében egy pillanatig sem kételkedünk és feltételezve, hogy a Monarchia kiadásai november hó közepéig 37 milliárdot tettek ki - ezen feltételezés tárgyi alapjának felsorolásába most nem megyünk bele - és ha a Monarchia két államának most kibocsátott hadikölcsöneitől 6 milliárdot várunk, úgy 37 milliárd háborús költséggel 26 milliárd fundált összeg, azaz az összkiadások 70%-a fog állni, ami azt jelenti, hogy a háború után az állampénzügyek rendezettségét illetőleg jobban fogunk állni, mint Oroszország, de jobban Franciaországnál is.
Érdekes tünete gazdasági életünknek, hogy ugyanakkor, amikor teljesen készen állunk egy legalább is két milliárdot abszorbeálandó hadikölcsön tető alá hozására, ugyanakkor elég erősek vagyunk arra, hogy a magángazdaság háború utáni feladataira is hatalmas összegeket tartalékoljunk. Mikor ezeket mondjuk, bankjaink és iparvállalataink tőkefelemeléseire gondolunk. E tőkefelemelések bizonyos körökben általános gazdasági szempontból - bár helyesebben, ezen szempontok félreértéséből - nem fogadtattak szimpátiával és főleg azon kifogások alapján támadtattak meg, hogy ezáltal bizonyos irányban adóelvonások történhetnek, továbbá, hogy az egymásután következő alaptőke-emelések jelentősebb összegeket abszorbeálnak és ez esetleg a hadikölcsön eredményére nézve hátrányos lehet. Egyik kifogás sem helytálló. A tőkeemelések által a vállalatok jövedelmének emelkedése, tehát nagyobbodó adóbázis érhető el, a hadikölcsön sikerét pedig azért nem károsan befolyásoló a tőkeemelés, mivel a szabad tőkék ezáltal nem kerülnek ki a forgalomból, hanem a legbiztosabb jegyzők, a vállalatok és pénzintézetek tőkeerejét gazdagítva, lehetővé teszik ezek részéről a tőkeszaporodás arányában álló nagyobb jegyzést. Az alaptőke-emeléseknek az ország gazdasági jövőjével törődőknek csak örülniük kell. Vállalatainkra és pénzintézeteinkre háború után nagy feladatok fognak várni és amint előnyös az, ha az állam a háborús kiadásoknak hadikölcsönök általi fedezésével függetleníteni akarja magát a pénzügyek háború utáni alakulatától úgy vállalatainknak is csak helyeselni lehet akkor, mikor elkerülni óhajtván azt, hogy részt vegyenek a háború megszűnésével bekövetkező pénz utáni óriási hajszában, már most rezerválnak maguknak annyit, amennyi háború utáni feladataik nagy részének elvégzésére szükséges lesz.
A külföldön történt gazdasági események között - a már ismertetett államfinanciális ügyeken kívül - kettőt érdemes megemlíteni. Entente-i részről érkező hírek szerint Franciaországban felvetették a francia-belga vámunió gondolatát. E gondolat egyelőre nagyon platonikus és komolyabb következményeitől egyelőre tartani nem kell. De platonikus volta dacára is figyelemmel kísérhetők az erre vonatkozó tárgyalások. Valószínű, hogy egy szabad Belgium a vámuniónak még a gondolatát is elutasítaná magától, de minthogy egyelőre leigázott és felszabadulásra váró, lehetséges, hogy felszabadításának az entente által kikötött áraként hajlandó lenne belemenni a Franciaországnak előnyöket jelentő vámunióba. Ismételjük megvalósulásában nem hiszünk, az egészet platonikus jelentőségűnek tartjuk, mindazonáltal e gondolatnak további fejlődése figyelemmel kísérhető, mivel akuttá válása a központi hatalmak vámpolitikájára nem lenne közömbös.
Németország, de a harcoló államok mindegyikének legjelentősebb gazdasági eseménye az a törvénytervezet, mely minden munkaképes polgárra ki akarja terjeszteni a "Civildienstpflicht"-et. Ezen tervezetnek minden valószínűség szerint törvénnyé válása, Németországnak egy olyan impozáns gazdasági erőfeszítése lesz, melynek következményeitől már joggal előre félnek az ellenséges államok. Nem kevesebbet jelent ez a törvényjavaslat, mint azt, hogy a gyárakban, üzemekben, hivatalokban dolgozó minden fegyverbíró embert, katonai szolgálatra nem alkalmasokkal fognak helyettesíteni és hogy a gazdasági élet menete az eddiginél nagy mértékben a hadászati célok köré fog koncentrálódni. Hadigépeket és eszközöket fog gyártani minden munkabíró ember, a háború utáni exportálásra történt termelés csökkenni fog és bizonyos luxus-cikkekben meg fog állni a termelés. Az individualizmusra rossz napokat jelent e törvényjavaslat - a németek most egész helyesen gondolhatják, inkább az individualizmus vesszen, mint a haza - valószínűleg körutat fog megtenni a harcoló államokban és igen valószínű, hogy előbb-utóbb nálunk is aktuális lesz főleg kávéházi körökben a német strófa:
Die Änderung kam über Nacht
Wie eine starke Welle:
Bis gestern hab' ich miess gemacht
Und jetzt mach' ich Schrapnelle!