Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 22. szám · / · Figyelő

Szini Gyula: Lengyel Géza: Balkán

A világot rázó förgeteg nyomában mint buzgó sirályok, akik minden színes, csillogó alkalmat fölkapnak, haditudósítók vonulnak. A jövendő történetírás vagy homéroszi eposz e fáradhatatlan és lelkiismeretes gyűjtői újságcikkekben és könyvekben máris olyan anyagot hordtak össze, amelynek feldolgozásához évtizedek munkája sem lesz elég. Lengyel Géza "Balkán" című könyve, amelyet ma nem tudunk letenni mindaddig, amíg el nem olvastuk végig, a történeti kritikus nyugodtabb kezébe is fog valaha kerülni. Ennek okvetlenül fel fog tűnni, hogy a könyv írója milyen emfázis nélkül való. Két leigázott, földönfutóvá lett országon át vezetett újra, még a véres események párája ülte meg a helyet, hol az írópapirost maga elé teregette, történelmi események és emberek mellett állt úgyszólván testi közelségben és olyan nyugodtan, tárgyilagosan, világosan mond el mindent, mintha bejönne a szerkesztőségbe, mint régebben és egy imént látott autóbalesetet ismertetne. Ugyanezzel a szenvtelenséggel szoktak beszélni a hazatérő katonák olyan eseményekről, amikről mi lélegzetünk elfúlásával vettünk tudomást. Lengyel Gézának is egy-egy mondata világokat és csodákat nyit meg ámuló szemünk előtt és meg vagyunk lepve, hogy ennek a mondatnak a tartalma nem forgatta föl a szórendet és hogy elfér egy bővített vagy összetett mondatban. Idegeink még hozzá vannak szokva a régi stílushoz, mikor egy pattanás leírására hosszú oldalakat szenteltek és ma ezer vérző seb belefér ilyenféle mondatokba: "A parancsnokság háza előtt, valami hivatalos ügyben, összegyűlt most minden rozanstvoi férfi... Talán húsz-huszonöten lehetnek, ez az egész férfilakosság." Nem látjuk az utat, hogy az író idegei hogyan tudtak alkalmazkodni az eseményekhez, csak azt érezzük, amit a történeti kritikus is majdnem érezni fog a Lengyel Géza könyvének elolvasása után, hogy minden sora olyan természetes, egyszerű és keresetlen, hogy a föltétlen megbízhatóságát már nyomban érezzük. Az az érzésünk, hogy ennek az írónak nem volt szüksége rá, hogy nagy feneket kerítsen, hogy színezzen, túlozzon, hiszen mindaz, amit látott és néha egy pillantással átfogott, alig fér bele a mondatokba, amiknek szűk pántjait a bő mondanivaló ropogtatja. Lengyel Gézának írói erényeit ismerjük meg mindebből. Világos, nyugodt, mindent híven följegyző szemét, amely előtt egy fontos részlet sem veszhet el és éppen olyan éles, kifejező, hűséges stílusát. Szinte tudományosan szabatos, de egy szépíró raffinementjával. Könyve a balkáni hadszíntér nevezetesebb pontjain át viszi az olvasót. Látjuk vele és éljük Szarajevó, Szemendria, Belgrád, Kragujevác, Csácsák, Rozanstvo, Uzsice, Nova Varos, Priepolje, Cattaro, Cetinje életét ezekben a háborús napokban, benézünk a török kereskedő bazárjába, a parancsnokság hevenyészett irodájába, a török dzsámiába, a szandzsáki kis garnizon kaszárnyájába, a cetinjei miniatűr királyi kastélyba. Utazás ez a háború "időgépén", múlt, jelen és jövő van együtt. Lengyel Géza könyve a legérdekesebb olvasnivaló, aktuális szenzáció egy író nemes prizmáján át.