Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 21. szám · / · VERSEK
Megállok pihegve, űzetve
Ugrani nem fogok tüzekbe,
Ugrani már: soha már.
Megállok s úgy állok, úgy állok,
Miként a három szent királyok,
Kik Krisztustól jöttenek.
Pokoltokból semmit se hoztam.
S amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.
Állok egy kifosztott lélekkel
Drága, megrabolt emlékekkel,
De siváran, savanyun.
Adjatok egy jobbik világot
S akkor talán másképpen látok,
De adjatok,: de hamar.
És külömben mindennek vége,
Megállni: sorsom tisztessége
S ugrani már - soha már.