Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 20. szám
Több mint egy hónap múlt el azóta, hogy a kormány a képviselőházban bejelentette szándékát az élelmezési hivatal felállítása iránt s ezzel - lelkiismeretén könnyítve - a közellátás ügyének minden gondját elvetette és minden felelősségét elhárította magától. Már mint a bejelentéssel, mert ennél messzebbre azóta sem jutott. Hol azt halljuk, hogy valamelyik nagynevű politikussal tárgyalnak, hol egy másiknak a jelöltségét cáfolják meg hivatalosan, hol azt olvassuk, hogy a "miniszteri felelősség" és e felelősséggel járó pozíció az, mellyel a munkást az ő napi háromnegyed kiló burgonyájához és heti tizenöt deka zsírjához segíthetik, hol pedig azt olvassuk, hogy rátermett ember nem is vállalhatja az állást, mivelhogy már minden mindegy, úgyis mindennel elkéstünk. Ezalatt pedig a városokban kilométeres frontokon helyezkednek el az emberek az élelmiszerbódék előtt s lesik a főzeléket, melyhez a földművelésügyi miniszter szerint a városi ember könnyebben juthat mint a falusi, órák hosszat elvárakozva abban a tragikusan biztos tudatban, hogy e frontnak háromnegyed része még akkor sem jut élelmiszerhez, ha addig áll a bolt előtt, míg a kormány az élelmezési diktátort kinevezi, - a minisztériumokban pedig a legsürgősebb ügyeket - egész generációk sorsát determináló fontos kérdéseket - azzal intéznek el, hogy várjuk be az elintézéssel az élelmezési diktátor kinevezését. De hát erre a hivatalra a kormány nem kap embert. Mindenre találtak eddig rátermett embert, miniszterelnököt, aki isten kegyelméből és saját tanúsága szerint (Tisza István gróf levele Apponyi Albert grófhoz közzétéve a Pesti hírlapban) egyedül hivatott arra, hogy az országot a háború rázúdította katasztrofális veszélyekből kivezényelje, találtak hadvezért Hötzendorfi Conrad személyében, aki három fronton vezeti diadalra seregeinket, külügyminisztert, aki e monarchia egyetlen külügyi problémáját nem hagyja megoldatlanul, pénzügyminisztert, akinek tizenkét vagy tizennégy milliárd előteremtéséről kell gondoskodnia, szóval minden állásra és minden feladatra megtaláltuk emberünket, csak éppen az élelmezési hivatal élére nem, ez az egyetlen hivatal Magyarországon, ahol nem érik be azzal, hogy az úristen utólag adja meg hozzá a kvalifikációt.
Megjósolhatjuk, nem is fogják megtalálni, mert nem is keresik komolyan. Nem lehetetlen, hogy két hét múlva vagy két hónap múlva majd alkalmaznak erre az állásra valakit: [*] a kormány törekvéseit respektáló, a rendeletek Bábeltornyát továbbépítő derék hivatalnokot, akit alkalomadtán, ha az elkeseredés majd nagyon meggyűlik az országban (és a muníció-gyárakban kihull a munkások kezéből a szerszám), bűnbakul lehet odadobni, de komoly önálló vezetésre hivatott, minden tradícióval szakító, minden osztály és pártpolitikán keresztülgázoló egyéniséget nem fognak kinevezni. A koncepció az gyanús. Az egyéniség az forradalom. A koncepció az esetleg azt jelentheti, hogy a falusi ember ezentúl nem tarthat vissza havonként és fejenként tizennyolc kg búzát, amikor a Schlick-gyár munkása tíz kilóval kénytelen beérni, s amikor Ausztriában és Németországban - az őstermelés és iparűzés egyenrangúsítása mellett - még ennél is kevesebb jut. A koncepció az azt jelentheti, hogy a miniszterelnök zsír cikkétől esetleg meg nem győzetve elrendeltetik a sértések rekvirálása ott és olyan mértékben, ahol és amilyen mértékben az szükségesnek látszik. Húsjegyeket jelenthet, a húsfogyasztás olyan mértékű megszorítását, hogy az árak a megcsökkent kereslet folytán alábbszállnak. Új büntető rendelkezéseket, melyek alól nem fog mentesíteni, mint a legutolsó rekvirálási rendeletnél az a körülmény, hogy a rendelet megsértése szórakozottságból történt. Szóval olyan dolgokat jelenthet, amelyeket a kormány nem akar, mert hiszen ha akarta volna, hát megcsinálhatta volna.
Éppen ez az. Az élelmezési diktátorra nem azért van szükség, mintha azok a tényezők, akiktől ebben az időben az élelmezési kérdések elintézése függ, nem látnák a bajokat s nem tudnák kieszelni az orvoslás módját. Kétségtelen, hogy az a három minisztérium, mely több mint két esztendő óta egymással a legteljesebb egyetértésben (melynek eléréséhez úgy mellesleg mondva, minden egyes ügynél legalább két hónap kell), sok mindent megtanult már s nehéz volna valami újat a számukra kitalálni, csak éppen azt az egyet nem tanulta meg, hogy hogyan kell az olyan reformot keresztülerőszakolni, mely nem illik bele a miniszterelnök politikájába, vagy amelyről a miniszterelnök, akit érvek és információk elől meggyőződésének acélpáncélja véd, más véleményen van. Az évad elején a városi lakosság, az ipari munkásság nálunk egészen szokatlan hevességgel követelte, hogy miként azt a kormányrendelet a falusi lakosságnak megengedte, ő is gondoskodhasson lisztporciójának teljes fedezéséről. A miniszterelnök úr azt válaszolta, hogy nem lehet. Mivelhogy a városi lakos a békében sem őrölteti egész évre való búzakészletét a malomban, ellenben a falusi lakosság igenis és ennek a nemes csaknem vallásos jellegű tradíciónak ápolásáról gondoskodni főelve a gabonarendeletnek. És a három minisztérium között nem akadt egy sem, mely ennek a beállításnak a hamisságára rámutatott, ezzel a felfogással szembeszállt volna. Az ilyen ellenállásra kellene a diktátor. Hogy minden másként történjen, mint ahogy eddig történt. Hogy az élelmezés kérdésében egy más akarat, egy más szellem érvényesüljön, mint amely eddig a kormány cselekedeteit irányította. Az élelmezési diktátor egyszóval a kormány ellen kell, tehát olyan hatalommal, hogy akaratát a kormány ellenére is keresztül vigye. Ez persze elképzelhetetlen. Az azonban bekövetkezhet, hogy két hét múlva vagy két hónap múlva - addig csak hadd gyűljön a sok ember a bódék előtt - alkalmaznak valakit erre az állásra és akkor minden egyes kérdés megoldásához, minden ügy elintézéséhez az eddigi három minisztérium helyett négy fórum megegyezése lesz szükséges, amelyek elvi jelentőségű kérdésekben a mindenekfölött álló, legcsalhatatlanabb - indus istenség, mely mind az ezer kezével párturalma perennálásán dolgozik - forum intencióinak lesznek "ha"-t és "vajon"-t nem ismerő kérlelhetetlen végrehajtói.
[*]