Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 20. szám · / · Idegen versek
Köny, léha köny, nem értem, mit jelent
köny egy nem földi bánat mélyiből
kel a szivemben és gyül a szemembe
ha nézek boldog őszi réteket,
rátok gondolva, elmulott napok.
Frissek, miként az első fénysugár
megtérő kedvesinknek árbocán
bússak, miként a végső, mely ragyog
a láthatárba vélük elveszőn,
oly bússak, frissek, elmúlott napok.
Ah búsak, s messze, mint nyárhajnalon
a félig ébredt gerle éneke
haló fülekben, míg haló szemekben
az ablak négyszögű tüztábla lesz,
oly bússak, s messze, elmulott napok.
Drágák, mint emlék-csókok sír ölén
égők, mint képzelt csókok ajkakon
melyek máséi, mélyek mint a vágy
mélyek, mint szüz vágy, s szánattal vadak
Élet Halála, elmulott napok.
Babits Mihály