Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám · / · Tersánszky Józsi Jenő: Babsimnak
A csüggedés vándor komédiásként
Fel-felüti ponyváját lelkemen
S avult mutatványira csábit:
Szédülten kalimpál a sejtelem
A végtelen póznája tetején
Tótágast áll a képtelen
A rejtelem bűvészkedik szegény
Az életöröm nyeldesi a kócot
S az öntudat önnön bárgyú csodája
Hökkentén bukfenceit hányja
Ej! ti örök bohócok.
Unott mutatványitok époly
Közönnyel bámulom mint mögülem
Két zord nézőtök a halál s a téboly.