Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám · / · Tersánszky Józsi Jenő: Babsimnak
A bánat most gyakorta látogat meg
Egy képecskéről szemlél engemet
Mint megigéztetek sötét szemek!
Furcsállhatom? Ő gyönyörű s nemes
Jó ő s könnyelmű, gyönge ő s heves
Sóhajt ha nevetett s ha sóhajtott nevet
Szeszélyi kínok, szenvedély édes néki
Makacs furcsa erénye s drágák vétki
Félénkség gőgje s vágya esztelen
S bizonnyal kissé szeret is
Kissé talán, nagyon talán
Ne bízd magad el, megmondotta. Lám
A bánat is így méláz lelkemen
Sorsom már nem egy kölcsönnel adósom
Arcok, szavak tán elfeledhetők
Kopott hevek tán kinevethetők
Nevetnél-e ha ő is éppily olcsón
Tuladna rajtad? s könnyű-é feledned?
Nem vesztheted-e holnap is el őt?
Ej! hánykódhatsz még te is ágyadon
És fájhat, fájhat még nagyon
Hetyke, bece barátom neked is.