Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 14. szám · / · Ziprisz Aladár: Tört szavak
Érzem erőm sekély és szervezetem esendő. Görcsös marékra fogott képességeim, tán egy perc és mint fékevesztett paripák szanaszét rohannak. Hogy szétesem, mielőtt célhoz érnék és elveszek az aknákba, miket a dolgokba ások s mikkel mögéjük kerülni remélek.
Visszafojtott és sziklával leszorított lángok most kicsapnak és egész magamon át tüzek folyásában érzem és vágyam a valóság. S a megismerés éles csáklyát ver belém és tüzes szekerén halálra hurcol.
Nem az örömre érek és a csöndes élvezésre, mikor nyugodt szív tükrözi az életet és széppé szentül minden a méltóságos nyugodtságban. Nem a harcos és vitézlő élet vár, melyben minden jó, mert erőnket erjeszti és izmunkat izmosítja, s a csapás az élet névjegye szívünkben.
Enyém a csendes múlás, mikor vérünk pereg a homokra és agyunk minden villámától sötétebbre válik. Minden szavam a halál nyálától nedves. Én oszlom és az élettől elmegyek és ami még bennem munkál, árad és áldozat, az elmúlásé és oda terel engem.