Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 14. szám · / · Ziprisz Aladár: Tört szavak
Minden idegszálam a magamrafigyelés lázától reszket és szemeim üllőjén csillagig lendülő szikra verődik az éjszakába.
Medréből kilépő folyamként ellepem a mindent. És az emberbe szívem árasztja vérét, mely együtt ver a mindenki szívével. És eljön mit úgy szomjaztam, hogy leoldja a végső fátyolt, mivel a végzet takarta le arcom. Tudom életem akkor lezáródik. Akkor keresni fognak és egy százszorosra nőtt, vérző és ragyogó szívet fognak találni.