Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 14. szám · / · Ziprisz Aladár: Tört szavak
A valóságtól szinte koldulunk egy-két percet, mely bensőnket szólaltatja meg és új és új meglepetésekkel szolgál. Minden szó és minden sor ajándék jó szellemünktől, mely célszerűséget teremteni vagy életünk esetlegességeiből s összetöredezett mivoltunkat egységbe foglalva igazolja.
*
Most kötélen táncolnak az idegeim és az agyam nem szeretem dolgoktól van agyongyötörve. A vén teherhordóra rárakom a súlyokat, pedig rokkant és hátát töri nagyon. Kényelmes semmittevésben szeretne élni és magam és a végokok körül járni táncot. Nem elégíti ki semmi, amit tennem vagy hagynom kéne, ami rám vár, sem a fölényes elgondolások. Nagy sejtelmek mákonya játszik agyamban s tán pillanatra tévedésbe ejt a dolgok új beállítása. De aztán ez is sivár lesz és olybá tűnik, mint a gyökértelen fa, mely a forró pusztai napsütésben mereszti törzsét az égnek és lombjai a földbe nőni látszanak. Olyan kalandos, valószerűtlen, elfolyó és távoli, soha el nem érhető és fantasztikus lesz minden, amibe véremet kevertem és a legféltettebb kínok koloritját, agyam játéka, a terveim.
Engem gyökértelent ellenállhatatlan sodor magával a dolgok sodra. Mint láncaszakadt csónakot visz magával a valóság és mint tengerbe hanyatló árnyak vesznek el a dolgok körvonalai.
És felejteni nem tudok. A legnyűttebb rongy ott hever a lélek lomtárában, egy óvatlan perc és bensőmben magát zsarnokilag feltolja. Mint a termő mag kisarjad bennem minden sértés és bántalom és sűrű, haragos zöld lonccal futja be az enyhe és megnyugvást ígérő perceket.