Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 14. szám · / · Ziprisz Aladár: Tört szavak
Kell, hogy a hangulatoktól valami zsilipen át megszabaduljak. Egy biztosító szelep, mely összesűrűsödő kétségeink és lázongásaink dinamikáját lefokozza.
Leírni a szívemről minden törést, zuhanást és csorbát, minden kétségbeesést és önvádaskodást és a halálra válás rémült iszonyatát s a szavakba szorult erők játékából adni kíséretet a bennem hörgő és haldokló indulatok haláltáncának: ez nem megoldás, de szép és a sorssal kibékítő. (Mintahogy illatozó rózsákkal rejtjük el az oszló hulla szagát.) Ez valamiképp jelt ad rólunk másoknak, a vergődésünket kihelyezi önmagunkból és talpazatra segíti, hogy nézzék és szálljanak magukba döbbenettel, akik az életet nem értik, nem becsülik és hiába vágynak, s hogy a szerencsés szívűek és szeműek egy percre borzadállyal gondoljanak az eshetőségek vég nélküli hálózatára, melyen jó sugallat, a perc ihlete vagy az élet kabaláját prófétaszerűen felfogó jós értelem őket a helyes útra segítette.
S mi ez, ez a más elé törtetés? Ez a magunk felfedése szemérmetlen koldusok módjára? Ahogy kést döfünk szívünkbe és hétszer forgatjuk meg, hogy fájdalmunk szavakba kövülten meredjen az idők szemébe, hogy az elmúlás folyamát kivetve medréből, zengő könyvek medencéjébe gyűjtsük szívünk könnyét és kínjainkat?
A magunkba maradás keserű, szívig fájó szava szól belőlünk. A sziklára tett ember beszél az éjszakának, és a tűstüskének, mely lábát felsebezte és a forrásnak, mely saját szívéből fakadt.
És ilyenkor eltörpül minden, és égig nő a szikla, mely lábunkat hordja, és megnő szívünk, mint egy óriási fanyar gyümölcs az élet fájdalmas nedvével. Minden csak háttér lesz és kíséret és a magunk dolga emberfelettien helyezkedik a dolgok távlatába. Ilyenkor szavunkban a világ beszél és kell, hogy a hang áradó himnusszá válva, mint zsolozsma szálljon szánk öblös templomából az égre és hogy szárnyaló mivoltában mindenki elbűvölten hallgassa a mindenség zenéjét. Törvény van abban, és azért szent ez a szemérmetlenség, mert az élet ős forrásaiból ered s mert a lét emlőit feltakarja.