Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 13. szám · / · FIGYELŐ
Halasi Ödön második éve él kinn Hollandiában, mint a Világ politikai tudósítója. Aki ez idő alatt maga is járt, bár csak egy hétre is, Hollandiában, az tudja megítélni, mily végzetesen hamisan látnók mi e háborúban saját helyzetünket, ha nem próbálnók ez Angliához közel semleges országnak szemével is nézni - s Halasi felbecsülhetetlen szolgálatot tesz ügyünknek, itthoni politikánk és gondolkodásunk valószerűségének, mikor hideg értelemmel s forró kitartással mindenről értesít, mindenre figyelmeztet, minden tudomással ellát bennünket, amivel ma a világnak éppen e pontjáról lehet mint leghasznosabb adalékokkal legjobban felszerelni tájékozottságunkat. (Hogy közben ugyanily okosan, szerelmesen és önzetlen élelmesen dolgozik ott kint is a magyar ügyért, hogy küzdelmünket tisztábban lássák s jövendőnk iránt hajlandóbbak legyenek, az ma magától értetődik s nem is mint külön érdemet említem.) A mi figyelmünket az orosz veszedelem s a német barátság az ajánlatosnál valamivel messzebb veti e sorsunkról döntendő világháborúnak nyugati vonatkozásaitól, s kell gond és lelkiismeret, mely mintegy a mi szemünkkel s a mi szemünk számára virrasszon a tulajdonképpeni ententei vidékeken is, melyek (ezzel bizonyára tisztában vagyunk) életmegszabó valóságok maradnak akkor is, ha teljes diadallal kerülünk ki a velük való birokból.
Szeme és szíve, mondom, egyformán megvan e tiszthez Halasi Ödönnek. S megvan kétszeresen is az iskolája. Sokáig élt, tanult és dolgozott, még pedig munkát és tanulást legalul kezdve, nyugaton, azonfelül kereskedőember, ki való érték szerint tud mérni és felbecsülni. Tolla és írása is ilyen: biztoskezű író, ki kerülő és cifra nélkül pontosan át tudja tenni az olvasóba, amit jó szeme meglátott és jó szíve megérzett. Nem akar költő lenni, s ez a költészete. A szabatosság. A megbízhatóság s a teljes átértés.
Ezt a képet tudja róla írni, aki személye szerint ismeri, de ilyen képét vonhatja ki az íróról minden olvasója a képnek, melyet ő írt most könyvbe - annak idején küldött tudósításaiból összeállítva s a hely színén felvett fényképekkel mintegy hitelesítve - a máma német hatalmat uraló Belgiumról. Hogy ez uralom mily öncsalás nélkül valóan nyugodt. Hogy ez uralás milyen lázas betegen bele nem nyugvó. Halasi rendre és részletenkint végigmegy a lehatoló német hadiigazgatáson s a lappangó belga életen. Annak, a német igazgatásnak s roppant sikereinek titkát abban találja, hogy az örökkévalóság kezével csinálja az ideiglenességet, - a német uralom nem gondolkozik, nem is ábrándozik afelől, maradandó lesz-e Belgiumban: mindenesetre úgy dolgozik, mintha megmaradna, nem pusztán előrelátásból, hanem mert csak így lehet egész munkát végezni. S egész munkát végez is, s ha ennek nincs egész foganatja s ha az emberi sorban, mit így akaratuk ellen is teremt a belgák javára, nem részesül az egész szerencsétlen nemzet, annak okát meg ott látja Halasi a néplélek mindig és minden körülmények, még az öngyilkosság formájában is tiszteletreméltó degtitkában. A népekből kiirthatatlan a hit, hogy, mint a főnixmadárnál, a nemzeteknél is néha az öngyilkosság az újjászületés formája. Ez valósággal megragadó a Halasi könyvében, ez a teljes híja minden gyűlöletnek s elfogultságnak - ez az egyformán teljes méltánylása és átérzése úgy a németek nagyszerű kultúrmunkájának és - mert hiszen a Belgiumba való behatolás ez volt, kényszerű önvédelmének, mint a rendületlen ellenállásnak, melyet a fogyatkozásaiban is nagyszerű ősi kultúra a leghasznosabb és legajánlatosabb idegen beavatkozásnak is ellene vet, s a bár hibába esett kis nemzet elszántsága a sors gyanánt föléje került nagyhatalommal szemben. A Halasi könyve azok közül való, miket az ember egy végben olvas s végig nem tud letenni, pedig nem mulatságos dolgokról ír s nem is mulattató szándékkal. Hadikeménységet s kultúrfinomságokat egyformán érzékletessé tud tenni, érzelmi dolgokat reálisakká s gazdaságiakat emberiekké. Valóban az, aminek szánatott, mint az igény nélkül szívből és tudásból kikívánkozott régi memoárok, emberi belső becsével maradandó emlékeztető egy feledhetetlen nagy időre. - A könyvet a Világ adja ki, a Világosság nyomtatta igen szépen s ára 5 kor.